A pszichológia fejlődése során, igen sok fajta pszichológiai irányzat alakult ki. A transzperszonális pszichológia is, egy ilyen irányzat, mely az utóbbi években igen népszerűvé vált.
A „transzperszonális” kifejezés latin eredetű szó, jelentése: „túl a személyesen”. A jelzőt C. G. Jung használta először, énünk legmélyebb magvára, a spirituális (szellemi) tartományra utalva.
A transzperszonális lélektan korunk emberének alapvető spirituális hiányállapotaival és szükségleteivel szembesít. Elénk tárja mindazt, amit a fogyasztói kultúra emberének elidegenedett, elanyagiasodott világképe kizárt magából, ezáltal megbetegítő erőket kénytelen hordozni magában.
Célja, olyan eddig keveset vizsgált területek pszichológiai vizsgálata és alkalmazása a pszichoterápiában, mint például a spiritualitás, transzcendencia, módosult tudatállapotok, álom, stb.
A transzperszonális pszichoterápia különösen azokra a csúcsélményekre -az élet néha fájdalmas, máskor örömteli pillanataira- koncentrál, amelyek megtapasztalása révén egyre mélyebben ismerhetjük meg önmagunkat, miközben minden egyes megismeréssel meg is haladjuk a régi énünket. Így találhatunk rá életünk értelmére, így élhetjük át egységünket a léttel, mindennel, ami van, mindennel, ami történik.
A módosult tudatállapot előidézése során a páciensnek felébrednek öngyógyító energiái, és ennek hatására a pszichés tünetek oldódnak és a páciens egy tudatosabb személy lesz.
A módosult tudatállapot kiváltható, pl. meditáció, hipnózis, irányított légzés, jóga, tánc által.
