Ugyanolyan vagyok, mint te.
Ugyanúgy éltem az életem, mint te.
Történtek velem csodák és tragédiák.
Aztán jött egy érzés... és egy illat....

A festékek semmihez sem fogható, lélekig hatoló titokzatos lehellete. Ez az illat megpecsételte a sorsomat. Festeni kezdtem. Mindent, ami a kezem ügyébe akadt. Aztán rövidesen egymásra találtunk; a mandala és én. A mai napig tartó szerelem született abban a találkozásban.

Ma már nincs életemnek olyan mozzanata, melyben ne lenne jelen közvetve vagy közvetlenül a mandala. A mandala számomra a tanulás, a tanítás, a kutatás, a fejlődés, a kapcsolatok, az élmények, vagyis maga a lüktető ÉLET. A mandala beszél hozzám, folyamatosan tárja fel előttem titkait. Szimbólumai segítségével kerülök egyre közelebb önmagam, az életem, az élet megfejtéséhez.

A mandala életem vezérfonala lett. Elvezetett városok szeretet-mandaláinak elkészítéséhez. Elvezetett ősi magyar ünnepek fénymandaláinak létrehozásához. Elvezetett közösségekhez, emberekhez... Idegen országokhoz... Nyíregyházáról Szentendrére repített... És hozzásegített, hogy most találkozzam veled!