Bár sok dohányos úgy érzi, képtelen megszabadulni a cigitől, ez egyáltalán nem lehetetlen.
Régebben általános volt az a vélekedés, hogy a dohányzás nem egyéb, mint rossz szokás. Ha csupán az lenne, akkor sem lenne egyszerű leszokni róla. Gondoljunk csak bele: ha valaki 20 éve dohányzik, napi 20 cigarettát szív el, és egy cigaretta mondjuk 5 szippantást jelent, akkor ez 146 ezer rágyújtás és 730 ezer szippantás.
Az elmúlt években azonban világossá vált, hogy a probléma sokkal súlyosabb: a dohányosok túlnyomó többségében ún. függőség alakul ki. Ez azt jelenti, hogy - hasonlóan a kábítószer fogyasztókhoz - a cigaretta megvonása, a dohányzás abbahagyása kellemetlen tünetekkel, panaszokkal jár (ingerültség, nyugtalanság, fáradékonyság, a koncentrálóképesség romlása, alvászavarok, fejfájás, kínzó vágy a cigaretta után, elhízás). A függőség a cigarettafüstben lévő nikotinhoz kötődik. A dohányos idegrendszere olyan mértékben "hozzászokik" a nikotinhoz, hogy ha a vér nikotinszintje egy kritikus érték alá esik, ez az előbb említett tüneteket kiváltó működési zavarokhoz vezet.
A nikotinfüggőséget "fizikai" függőségnek nevezzük. Ezen kívül kialakul még egy pszichés függőség is, ami azt jelenti, hogy a rendszeresen dohányzó ember bizonyos helyzetekben, alkalmakkor törvényszerűen rágyújtási kényszert érez (cselekvés megszokása), és ha erre nincs lehetősége - például elfogyott a cigarettája -, rosszul érzi magát, ideges lesz, pánikba esik. A fizikai függőségre jellemző példa a reggeli, ébredés utáni rágyújtás, mivel az éjszaka folyamán a nikotin kiürül a szervezetből, és az első cigaretta elszívása tudja csak biztosítani a megszokott nikotinszintet. A kávéhoz elszívott cigaretta viszont a pszichés hozzászokás példája.
A kérdés az, miért érzi úgy sok dohányos, hogy élete végéig "végzetszerűen" hozzá van kötve a cigarettához? Szívja, csak szívja, pedig a lelke mélyén már szeretné abbahagyni. Némileg meglepő módon ugyanis a dohányosok csaknem fele nem utasítja el a leszokás gondolatát, sőt... Egy hazai felmérésben arra a kérdésre, hogy öt év múlva fog-e dohányozni, a rendszeresen dohányzók körülbelül 40%-a felelte azt, hogy „biztosan nem", illetve „valószínűleg nem". Hogy ebből a lehetőségből miért csak az esetek egy részében lesz valóság? A válasz a "függőségben" és a hozzászokásban keresendő.
.jpg)
Ez a kettős függőség - és ezen belül is elsősorban a nikotin utáni vágy - az oka a legtöbb kudarccal végződő leszokási kísérletnek. Azokban az országokban, ahol a dohányzás kérdésével behatóan foglalkoznak, - részben az egészségnevelési tevékenységnek, részben pedig a dohányzást elutasító társadalmi közhangulatnak a hatására - mind több dohányos határozza el, hogy végleg leteszi a cigarettát. Talán ez a pillanat érkezett el hozzánk is január elsejével.
A másik fontos kérdés: egyáltalán le lehet-e szokni?
Bár sok dohányos úgy érzi, hogy képtelen megszabadulni a cigarettától, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen. Például az angol férfiak 32%-a, a nők 19%-a "volt dohányos", ez összesen 10 millió olyan embert jelent, akik végleg letették a cigarettát. Nálunk körülbelül 1 millió (a népesség egytizede) a volt dohányosok száma.
A dohányzási szokások és a betegségek előfordulása közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányok azt igazolják, hogy a cigaretta elhagyása után előbb a szív- és keringési betegségek (szívinfarktus, érszűkület, agyi katasztrófák) ritkulnak meg, majd később a tüdőrák előfordulása is csökken, és egy idő után eltűnik a különbség a sohasem dohányzó és a volt dohányos között.
A teljesítőképesség, a közérzet már néhány dohányfüst-mentes hét után javulni kezd, szűnik a reggeli köhögés, krákogás. Ismét van az ételeknek íze, illata. Friss lesz a lehelet, megszűnik a ruha és a haj "bagószaga" stb…..
Az amerikai szlogen szerint: csókolj meg egy nemdohányzót, és élvezd a különbséget!
