Hírlevél feliratkozás
Család

A párod anyjaként viselkedsz?

szerelem, párkapcsolat, anyaság, konfliktus, család

„Amikor egy férfi szerelembe esik, gyerekké válik, a nő pedig anyává.” Igaz ez?

Szerző

Simonné Gaál Katalin
asztrológus

HÍD-tag



Most éppen megint a Facebook előtt, miközben a fenti idézetet olvasom. A mellékelt képen egy nő ül, a férfi pedig az ölébe hajtja a fejét, és úgy alszik. Óriási tetszést vált ki ez a fotó és a szöveg, leginkább a nők körében. Aztán elgondolkodom, hogy vajon milyen ez a kapcsolat, egyáltalán érdemes-e benne maradni.

Itt még nem házasságról van szó, ahol a feleség dolga archetipikusan is, hogy gondoskodjon. Itt még a szerelem a téma, egy férfi és egy nő találkozása. A nő csábítja a férfit, a férfi pedig meg akarja kapni a nőt. Kialakul a szerelem, az ősi ragasztóanyag, ami - valljuk be - életünk egyik legcsodálatosabb és legfelemelőbb élménye. A nő kivirul, a férfi is a legteljesebb mértékben elégedett magával és még csak a Nap is szebben süt. Aztán jön a pap, a harangszó, a sírig tartó hűség.

Felmerül a kérdés, hogy van-e itt valami gond, ha a szerelem ragasztóanyag minőségében a nőnek azt a vágyát, hogy „jó anyukája legyek valakinek” akarja összekapcsolni a férfinak azzal, hogy „amit nem kaptam meg anyucitól, most megkapom a feleségemtől”.

A bennem felmerült kérdések:

- Mi lesz pár év múlva?
- Hogyan fog működni egy ilyen kapcsolatban a szexualitás?
- Miért akar valaki a párjának jó anyukája lenni? Mennyire vágyik az a nő törődésre aki ennyire törődni akar a társával az egyenrangú párkapcsolat helyett?

Egy bizonyos idő elteltével aztán nem ritka nálunk nők körében, hogy panaszkodunk, hogy:

- mindent nekem kell csinálni,
- a férjem olyan, mint egy gyerek,
- hetek óta hozzám se nyúl, úgy érzem magam, mintha az anyja lennék,
- én FÉRFIRA vágyom.szerelmespár

Mi van akkor, ha a nő megkapja a férfit, és nem veszi észre mindezt, annyira bele van merülve ebbe a gondoskodó anya szerepbe? Scarlett jutott eszembe az „Elfújta a szél” hősnője. Szinte mindvégig egy szerencsétlen, önálló életre képtelen kisfiú mellett kötelezte el magát és csak a regény legvégén döbbent rá, hogy milyen ostoba is volt. Van még ilyenkor lehetőség az újrakezdésre, vagy már késő?

Nem derül ki, de szerintem a lelkünk mélyén mindnyájan nagyon szurkolunk nekik, és legszívesebben folytatnánk a történetet. Ha pedig a szívünkre tesszük a kezünket, sok hölgytársammal együtt bevallhatjuk, hogy valahol legbelül szeretjük a „rosszfiúkat”. Nyilván nem a bűnözőkről beszélek, hiszen ők már komoly személyiségzavarokban szenvednek, hanem azokról, akik nem félnek a saját árnyékuktól, akik mellett lehetünk időnként gyenge nők, mert kiállnak értünk és kiállnak magukért is. Nem verekednek ők, egyszerűen sugárzik belőlük az erő, a magabiztosság, a bátorság. Nekik persze nem az anyukájuk szeretnénk lenni.

Mit is akartam mindezzel mondani? Igazából semmit, csak érdemes elgondolkozni a témán. Gondolkozzunk együtt, ezzel is sok információt nyerhetünk, de csak magunkról!

Kapcsolódó cikkek:

 



Kapcsolódó információk

Cikkek

Gyermekeink és az égtájak
Vaszatival a meddőség ellen
A „mumuskor” metamorfózisa
Az életközépi válság és a kapuzárási pánik
Egyszerű problémák

       

Események

Csillagmag tábor
Asztrológia: Útmutató önismeretfejlesztéshez, az élethez - előadás
Párkapcsolat: a Nagy Hazugság
Hellinger-​féle családállí​tás
Egésznapos Család és rendszerállítás

Szakértők

Simonné Gaál Katalin
asztrológus

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS