Hírlevél feliratkozás
Oktatás-iskolák

Gyökerek és szárnyak - Gyermeknevelésről másképpen

iskola, tanévkezdés, gyerekek, nevelés, energia, esszenciák, önismeret, szeretet, család

A körülöttünk zajló környezeti és társadalmi változások szele mindenkit megérint, kicsit és nagyot egyaránt.

Szerző

Ébredés Háza
életmódközpont

De, hogy kit milyen mértékben, s főleg, hogy gyermekeink hogyan szörföznek a változó energia minőségeken, az rajtunk múlik.
Mikor a gyermekáldás megérintett, elhatároztad, hogy megadsz neki mindent, ami csak tőled telik, szíved minden szeretetével. Nagyon vágytál rá, akartad Őt, vagy csak éppen váratlanul pottyant az új jövevény az életedbe, esetleg nem is akartad, mert azt hitted, hogy a körülmények áldozata vagy, s nem vagy képes felnevelni Őt.


Érkezésével a gyermek is Téged választott földi leckéinek megtapasztalására, azt a fizikai környezetet, életkörülményt, amit Te tudsz adni neki. Azt a személyiségszintű minta- és reakciórendszert, szeretetkifejező képességet, ami te vagy, azt a fajta szellemi és lelki minőséget, melyet tudattalanul, vagy tudatosan képviselsz, ahogy hozzáállsz a világhoz és saját magadhoz.

Gyermeked ilyen viszonylagos körülmények között akart tapasztalni, fejlődési útját általad, rajtad keresztül bejárni itt a Földön. Mert - anno - Te is ezt tetted szüleiddel. Azért váltál azzá, aki vagy, mert pont őket választottad emberi testben földi ruhát magadra öltve. Persze a továbblépéshez „le kell” dolgoznunk őseink leckéit, terheit, generációs sérelmeiket, keresztjeiket hátunk mögött hagyva, alázattal és köszönettel továbblépni az új, egyedi, önálló, felelősségteljes élet felé.


Születésével átalakul mind külső, mind belső világod, s szorongásokkal teli csodás várakozási állapotba kerülsz, hogy „jó szülője leszek, jól fogom csinálni?”. Valljuk be, egy gyermek kötöttségekkel, kötelezettségekkel jár, a felelősségről nem is beszélve, ami nagy lelki teher lehet, főleg, ha gyermeked kicsit "más", mint az átlagos csemete, s különlegesebb törődést, több figyelmet igényel.
Igen, jól csinálod, az  „éppen” jól  elég. Ha tényleg felelősséget tudsz vállalni életedért, ha lelkileg felkészültél a szülői feladatra, vagy éppen az új földlakó ébresztett rá a felelősség mivoltára, akkor minden jó úton halad. Meg fogsz tudni mindent adni neki, amire szüksége van, testileg, érzelmileg, szellemileg és lelkileg egyaránt.
A minőségi időt, figyelmet és türelmet, a példát, a a viszonylagos elvárások nélküli, megengedő szeretetet, a tapasztalás és fejlődés képességét, a bizalmat, az együttérzést, odafigyelést, a meghallgatást. Ha alternatívákat adsz, lesz miből választania, s szabadságát megtartva később Ő dönthet majd szabad akaratából élete felett, hogy melyik utat válassza, mert ugye ez a cél. De ne akarj bepótolni semmit, amit te nem kaptál meg, ne akard elhalmozni, túlkényeztetni, túlfélteni, élni helyette az életét, mert úgysem kímélheted meg, s leckéit úgyis neki kell megtapasztalnia.


Gyökerek és szárnyak... ezeket adhatjuk csak, de ha ez megvan, akkor mindent megadtunk. Gyökereket az alapokhoz, a repüléshez, a biztonság, stabilitás, hátország miatt, melyre építhet, ahová mindig hazatérhet, ha szüksége van ránk, mert ott megértik, elfogadják olyannak, amilyen. A hitet, a fejlődésben való bizalmat, és a szárnyakat, melyek felemelnek, biztatnak, melyek, ha kell, megtartanak. Ezek szükségesek az elinduláshoz, az önálló életesélyhez, az önfelfedezéshez, önkiteljesedéshez.


A nevelés, szocializálódás a környezet, társadalom elvárási-, követelmény és szabályrendszeréhez. Minden pillanatban nevelünk, mert példák, minták vagyunk. S sajnos nem csak jó példával szolgálhatunk. Ugyanúgy átadjunk a mi nem működő mintáinkat, félelmeinket, téves hiedelem rendszereinket, korlátainkat, megfelelési kényszereinket, mert mi sem tudunk rajtuk tudatosan túllépni és átalakítani.
És tudatosan nevel az intézményi rendszer, a bölcsőde, óvoda és iskola. Nagy a nyomás, a követelmény, hogy milyen ideállá kell nevelnünk őket. Nagyon nehéz megfelelni ennek az elvárási rendszernek, arról nem is beszélve, hogy ez legtöbbször hamis, irreális, túlkövetelő, nem az életre készít fel, s sajnos sokszor, mi magunk is ennek a hamis elvárási- és követelményrendszernek a csapdájába esünk, ezek rabjai vagyunk, s ezt próbáljuk bevasalni gyermekeinken is.


Ezt a nyomást a másfajta minőségű lélekkel született gyermekek nehezen viselik. S a környezet ilyenkor kategorizál, diszkriminál, előítéleteket gyárt, hogy hyperaktív, figyelemzavaros, tanulási nehézséggel küzdő, nehezen kezelhető, autisztikus stb. Mindig vannak „divat” címkék, amibe kapaszkodunk, s ami felmentésül szolgál részünkre, hogy „nem vagyunk alkalmasak” nevelésükre, oktatásukra. Pedig csak más, egyedi, mint mindannyian, s nem megszokott reakciómódjával hívja fel magára a figyelmet, szeretetért kiállt, s arra szomjazik, hogy végre elfogadják olyannak, amilyen.


Érzékeny idegrendszere és energetikai rendszere miatt nehezebben alkalmazkodik az általunk felállított szabályokhoz, a változó, stresszes világ félelmet kelt benne, sokszor zavarodottá válik, számunkra furcsán viselkedik, s ilyenkor tehetetlenek vagyunk, hogy hogyan viszonyuljunk hozzá,s bizony érzelmeinkbe harag, düh, feszültség és kétségbeesés is társul .
Sok szülő tanácstalan, kétségbeesett, kipróbált már sok mindent, hogy enyhülésre találjanak. Megjárták már a hivatalos helyeket, mint gyermekpszichológus és pszichiáter, esetleg kórházi bent fekvés gyógyszerelésre, Nevelési Tanácsadó, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság, különböző Fejlesztő Központok, holisztikus, alternatív technikák, módszerek.


Ez egy ördögi kör: szeretné szeretni, de próbára teszi a gyerek a türelmét, tűrőképességét a napi gondok mellett, mert az általa ismert nevelési módszerekkel (jutalmazás, büntetés, dicséret, korlátok, elterelés) nem tud közelebb kerülni maximum csak személyiségéhez, ahhoz sem teljes mértékben, de szelleméhez, lelkéhez nem. És nagyon nagy a frusztráció súlya is a rokonok, közvetlen környezet részéről, hogy „nem jó szülő”, s ez állandó bűntudattól feszíti, s szorongással tölti el, mely a gyermekre csapódik le, s a viszonyuk csak romlik, távolodnak egymástól.
Ehhez adódik még hozzá az intézményi stressz, a napi szintű óvodai, iskolai panaszok a pedagógusoktól, az egyre nehezedő helytállás az intézményi mindennapokban, kezdődő motivációs problémák, tanulási-, majd beilleszkedési nehézségek: mint, agresszió, szemtelen, közösséget zavaró, bomlasztó viselkedés, majd megjelennek a pszichoszomatikus és testi tünetek (bepisilés és bekakilás, éjszakai felriadás, evési zavarok, körömrágás, tikk, szorongásos és elszakadási problémák). És az önmagát beteljesítő jóslat, a „rossz gyerek” kategóriára bezárul, s tényleg rossz gyerek válik abból a nyílt, a világra nyitott gyermekből, aki csak nem tud ezzel a világgal mit kezdeni, s hogyan viszonyulni. Ő is segítségre vár, s tüneteivel jelezz, hogy „segítsetek, nem akarok rossz gyerek lenni, de nem tudom, hogy kell úgy viselkedni, hogy mindenkinek jó legyen”!


Nem egyszerű ilyen érzékeny, felfokozottan éber idegrendszerrel, más világlátással a magas, teljesítmény centrikus elvárási rendszerhez alkalmazkodnia. Ebben kell segíteni őket kezdetektől fogva, hogy ne hasonlítsuk őket a másikhoz, az átlaghoz, adjunk egyéni teret és időt a fejlődésükhöz. Tudom, nem könnyű! De ne törjük le nyiladozó, egyedi és kreatív szellemét, lelkét, ne nyirbáljuk meg szárnyaikat, mert akkor lesznek igazán sérültek, ne akarjuk bepréselni őket a hagyományos keretek közé, mert ők mások, ők érzékenyebbek, ők különlegesek!


Ne zárjuk őket dobozba, ne akarjuk, hogy „egytucat” legyen, ne fosszuk meg kreativitásától, egyedigésétől, különlegességétől, ne szegjük szárnyait, ne nyirbáljuk meg nyiladozó énjét csak azért, mert a társadalmi értékrend ezt kívánja. Nehéz tartani a határt, hogy mit engedjünk, s mit nem. A mérvadó itt is az arany középút. Kellenek a rugalmasan, a körülményeknek megfelelően igazított keretek, szabályok, mert ez segíti elő az én határok biztos megtapasztalását, hogy mit szabad és mit nem, s egyfajta stabilitást, biztonságot, bizalmat adnak.


Néztetek már csecsemő, kisgyermek szemébe? Láttátok benne az egyszerű, bölcs, gyermeki tisztaságot, befogadást, nyitottságot, derűt és harmóniát, mely kíváncsisággal volt átitatva? Az maga a csoda! És a kiskamasz gyermek pillantását láttátok? Én elmerültem benne, s amit belőle láttam, átéltem, elkeserített, hogy csöppnyi tízen éveivel az elkeseredés, düh, tehetetlenség, meg nem értettség, közöny és fájdalom vegyül. Ne engedjük ezt!
Ha belekényszerítjük őket egy szokásosnál is nagyobb elvárási rendszerbe, versenyistálló szellemű, teljesítmény centrikus iskolába, melyek legtöbbjüknél megölik a lelket, a kreativitást, a kíváncsiságot, s pusztán az üres mentális tudás marad, mely kevéssé hasznosítható és integrálható, akkor beletaszítjuk őket a szürke, fásult mókuskerékbe, amibe mi is, szülei élünk, a monotonitásba, közönybe, örömtelenségbe, ami egy idő után pusztít. S ekkor elvész a varázslat! E helyett kínáljunk fel lelki kvalitásának, valamint személyiségtípusának megfelelő, kihívást jelentő, kreatív tevékenységeket (mozgás, kézműveskedés, zene, művészetek, szabad önkifejezés), s ne az elvárási rendszer szerinti mentális elmét fejlesztő elfoglaltságot, mely csak még több materiális tudással társul, de a lényeget figyelmen kívül hagyja, az egyedi, egyszeri, megismételhetetlen lelki esszenciát.


De van megoldás! A magas rezgésű esszenciák a hagyományos pszichoterápiás kezelés és mozgás/kognitív fejlesztés mellett, legyen az, Bach-virág, Indigó és Kristályfény esszencia rendszerek, melléhatások és kemikáliák nélkül, a megfelelő segítő beszélgetéssel és tanácsadással támogatják ez energetikai rendszer rezgés eltolódásait, s segíthetik a mindennapokban való helytállást, a természetes biológiai és magasabb szintű gyermeki fejlődést, a szocializációt, az én-kiteljesedés folyamatát, segítenek rátalálni a saját útra, a lélek hangjához, az egy-séghez visszatalálni. De nem csak a gyereket kell kezelni, megtámogatni ilyenkor, hanem a szülőnek önmagán is dolgoznia kell, mert az ő viszonyulása határozza meg gyermeke viszonyulásait és boldogságát a környezethez.
Mert a változás a Mi felelősségünk, hogy utánunk ők is változhassanak a változásért, az új minőség létrejöttéért!
 



Kapcsolódó információk

Cikkek

A narancs hónap sárga hullámának első, vörös színű napja
A vaszati időtlen tudomány
Vaszatival a meddőség ellen
A kék hullám második, narancs színű napja
A ház lelke

       

Események

Vekerdy Tamás Nyíregyházán!
Vaszati Műhelynap
Szabadság és létezés az új energiában
Asztrológiai körséta: Vízöntő időszak - Előadás, beszélgetéssel
Szülők iskolája

Szakértők

Simonné Gaál Katalin
asztrológus

Gergelyné Szőke Zsuzsa
Kapcsolatteremtő gyógyítás terapeuta

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS