Hírlevél feliratkozás
Életmód

Progresszív relaxáció

relaxáció, progresszív relaxáció, lélek, izom, pihenés, stressz, stresszoldás, koncentráció, szorongás

Az izmok meghatározott sorrendben történő megfeszítése és ellazítása bárhol és bármikor segít a lelki nyugalom elérésében.

Szerző

Husztiné Hajdú Erika
magatartás- és hipnoterapeuta

HÍD-tag

pszichológus

Aki már tapasztalta, hogy milyen érzés az, amikor a napi hajtás mellett lazítani próbál, miközben igyekszik pozitív gondolatokkal is ráerősíteni, és mégis hiába hajtogatja, hogy „nyugodt vagyok”, mert közben egészen mást érez – annak érdemes tovább bővítenie relaxációs ismereteit.

Az önszuggesztív módszerek mellett (ezek egyike az Autogén Tréning) a relaxációs módszerek egy másik nagy csoportját képezik a nem szuggesztív módszerek. Ezek közül a legelterjedtebb a progresszív relaxáció. Azért hívják progresszívnek, mert ez a módszer a szervezet izmait meghatározott sorrendben feszíti és lazítja el, és a feszítések-lazítások hatásai összegződnek.

A módszer E. Jacobson nevéhez fűződik, aki felfigyelt arra az összefüggésre, hogy a szervezet általános ellenálló képessége, fizikai megterhelhetősége, a kontrollképessége és önszabályozási színvonala közvetlenül összefügg az izomtónus általános állapotával.

Azt tapasztalta, hogy a betegek általában két típusba sorolhatóak:

- A gyenge izomzatú, kis ellenálló képességű, fáradékony és nem kitartó típus.

- A mozgékony, fokozottan nyugtalan típus, de aki gazdaságtalanul és túlzó mértékben használja az energiáit, és egy stabil nyugalmi szint elérésére szinte képtelen.

Laza izom – nyugodt idegrendszerrelaxáció

Jacobson rámutatott, hogy az idegrendszer nyugalmának előfeltétele az izomzat megfelelő lazítása. Véleménye szerint nagyobb mértékű és kedvezőbb ellazulási szintet érhetünk el az izom-összehúzódások közvetítő szabályozásán át, mint szuggesztív úton.

EMG-vel (elektromiográffal) végzett kísérleteivel igazolta azt a neurofiziológiai összefüggést, hogy az EMG reakcióminták azonosak az aktív munka, a valóságos mozgás, illetve a képzelt vagy imitált mozgás eseteiben.

Kimutatta, hogy az izomaktivitás csökkentése jellemző módon a nyugalmi szint felé mozdítja a központi, idegrendszeri izgalmi állapotot is: akkor is, ha ez valóságos, akkor is, ha képzeleti (imaginatív) tevékenység eredménye.

A szuggesztiókat használó passzív koncentrációval szemben a progresszív relaxációban az aktivitás kap nagyobb teret: a hangsúly az aktivitás-passzivitás, az izomfeszülés- és lazulásérzet ellentéteire és ezek tanult tudatosítására helyeződik. Ezért nevezik ezt a módszert aktív relaxációnak is.

„Ha ÉN akarom, feszítek, ha ÉN akarom, lazítok”

Jacobson szerint azért is előnyös a progresszív relaxáció, mert a terapeuta-páciens kapcsolatot előnytelenül fixálják a szuggesztív módszerek, a beteg függőségét fokozzák – miközben az a cél, hogy a kliens saját maga tanuljon és gyakoroljon.

Tény azonban, hogy a szuggesztív módszereket értő módon alkalmazó, képzett terapeuta is a kliense autonómiáját építi a függőség konzerválása helyett, és a progresszív relaxáció sem teljesen szuggesztiómentes. Főként akkor, ha összekapcsolódik más technikával, pl. imaginációs gyakorlatokkal. Ilyen a daganatos betegekre kidolgozott Simonton módszer is.

Ugyanakkor mégis érdemes élni azzal a lehetőséggel, hogy a kliens aktív együttműködésére épít, a passzív átengedő-befogadó viszonyulás helyett. Ez különösen fontos azokban az esetekben, amikor a kliens az élete eseményeit, a betegségeit úgy éli meg, mint amiknek kiszolgáltatott, amikre nincs hatása, amelyek által csak sodródik, tehetetlenül…

Aztán egyszer csak már a gyakorlás elején is megtapasztalja, hogy ő az, aki befolyással bír a tüneteire, sőt, teste más történéseire is: először az izomérzet testtájanként történő tudatosításával, aztán a globális ellazítottság élményén keresztül, majd a különféle érzelmi állapotokban fellépő izomfeszüléseket megfigyelve, elemezve, tudatosítva, korrigálva.

A célirányos relaxáció életünkhöz adott értékei

- Fiziológiás oldottságot eredményez, a pszichotónust és izomtónust alapnyugalmi szinten tartja.

- Lehetővé teszi a feltöltődést rövid idő alatt (nem pótolja az alvást, de 10-15 perces relaxáció hatása néhány órás felfrissüléssel egyenértékű lehet).

- Szorongáscsökkentő hatású (betegségek esetén, egyes orvosi beavatkozások közben, krízishelyzetekben, stb.).

- A fizikai és pszichés teljesítményt fokozza (pl. munkában, sportban).

- Erősíti az asszertivitást (a magabiztos, nyugodt fellépést, önkontrollt).

- Jó alap a „social skill” technikákhoz (az új szociális készségek kialakításában).

- Hatékony az alvásproblémák kezelésében.

A módszer előnye, hogy nem igényel speciális felszerelést, bárhol gyakorolható, és időbeli kötöttségei is kevésbé szigorúak. Ráadásul a tapasztalatok szerint a legtöbb ember számára a progresszív relaxáció tanulható meg a leggyorsabban és legkönnyebben.

Már néhány órás – szakavatott – alapozás is pozitív tapasztalatokat eredményez, ugyanakkor a progresszív relaxáció esetében is igaz, hogy tartós eredményt csak a heteken-hónapokon át tartó gyakorlás ad. 

Saját élmény és gyakorlás: egyedül vagy csoportban?

A relaxáció a támogató (szupportív) rövid-pszichoterápia sajátos formája.

A feltáró-beláttató terápiás folyamatban olyan helyzetek élednek fel, amelyeket a kliens már korábban sem tudott a helyzetnek megfelelően megoldani (éppen ezek miatt dolgozott ki hibás, neurotikus védekezési módokat), ilyenkor a nem hatékony megoldások korrekciója a terápiás cél.

A szupportív terápiák másként nyújtanak segítséget: támaszt adnak a személyiségnek, növelik pszichés teherbírását és feszültségmegoldó képességét, és hatékony segédeszközöket kap a kliens a számára kritikus helyzetekből eredő feszültségek leküzdésére. Különös jelentőségük van a krízis-intervenciókban, a személyiség pszichés teherbírását meghaladó életszituációk megoldásának elősegítésében.

Az egyéni tanulás során a terapeuta minden figyelme a kliensé, mégis kimarad valami lényeges, mással nem pótolható élmény, ami csak a csoportok sajátja: a megosztott tapasztalatokból származó szempontok összetettsége; egymás felé a segített és a segítő szerepkör megélése; az egymásnak adott visszajelzések; a csoportos közegben fellépő örömtöbblet a sikerek megosztásával; és a terapeuta csoportban megjelenő modellhatása.

Kapcsolódó cikkek:

 



Kapcsolódó információk

Cikkek

Megosztott érzések
"Szerszámosláda":suliba!
Új Év–új Lehetőségek!(?)
A "belülről" szép férfi
Fejfájás formák

       

Események

A belső MAGunk élesztése a Sóstői Fürdőházban -kristálytálak hangjain
Spirit Napközistábor 2012. I. turnus
Meditációs est Debrecen
Csikung elvonulás
Egésznapos Család és rendszerállítás

Szakértők

Gergelyné Szőke Zsuzsa
Kapcsolatteremtő gyógyítás terapeuta

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS