Lássunk néhány adatot, mely mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, miért érdemes többet foglalkoznunk a dohányzás okozta veszélyekkel, és miért kell minden lehetőséget megragadni, mely hozzásegítheti a dohányosokat a leszokáshoz, vagy legalábbis a káros hatások mérsékléséhez.

Egy néhány évvel ezelőtti egészségügyi felmérés szerint a 18 év feletti magyar férfiak több mint 40%-a, a nők 26%-a dohányzik rendszeresen vagy alkalomszerűen. Az egy lakosra eső cigarettafogyasztás 1999-ben 2400 szál volt, míg ez a szám az Európai Unió országaiban átlagosan 1600 szál. Egy másik felmérése szerint a magyar lakosság 65%-a szenved a passzív dohányzás ártalmaitól. A KSH 2002 elején közzétett adatai szerint Magyarországon ma évente 28 ezer ember halála írható egyedül a dohányzás rovására. Ez körülbelül kétszer több mint ahányan alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, baleset, erőszakos halál, öngyilkosság és AIDS miatt összesen meghalnak. A magyar férfiak tüdőrák-halandósága a világon a legmagasabb.

 

A dohányzásról sokan, sokat írtak már, de egy dologgal kevesen foglalkoztak, a dohányos ember problémáival. Fiatal korában igen erős nyomás nehezedik az emberre, hogy rászokjon a dohányzásra. Majd a függőség kialakulása után a leszokási kísérletek gyakran maradnak eredménytelenek. Mi ennek az oka? 

 

A függőség minden esetben hozzásegíti az embert valami vagy valami hiányának az elviseléséhez. Így, amíg az ember meg nem érti, miért vagy mi ellen dohányzik, amíg meg nem elégeli, vagy meg nem oldja életének adott problémáját, addig a leszokás sem mehet. A leszokás nehézségeinek egyrészt tehát lelki okai vannak, ezért a külvilág hatásai nem igazán vezetnek eredményre.

 

Az érvek, melyek azt sulykolják a dohányosba, hogy felelőtlen önmagával és a környezetével, születendő gyermekével, csupán bűntudatot keltenek. A megfélemlítés, mely a dobozok oldalára kerül, szintén hatástalannak bizonyul. Pedig a dohányosok felé éppen olyan megértéssel kellene fordulnunk, mint az alkoholisták felé. A dohányzó ember, áldozat, hiszen a leszokás nem csupán akaraterő kérdése. A lelki okok mellett a fizikai függőségek béklyóival is meg kell küzdenie.

Talán ezért jelent forradalmian új megoldást a probléma kezelésére az a gyógynövénypor, mely nem kényszerít senkit semmire. Sem a dohányost, hogy dobja el a cigarettát, bár ha úgy dönt, egy idő után ezt is könnyedén megteheti, sem a környezetét, hogy utálkozzon a büdös dohányfüst, szájszag miatt, sőt a passzív dohányzás káros hatásaitól sem kell tartaniuk.

 

Az újdonság kifejlesztője egy japán professzor, aki mintegy húsz éves kutatómunka eredményeként tette le az asztalra csodaszerét.

 

Miben is rejlik az új anyag nagyszerűsége? A benne található gyógynövények a nikotint, a dohányzás legveszélyesebb anyagát B3 vitaminná alakítják, nyolcvan százalékkal csökkentik a kátrány mennyiségét, negyvennel a szénmonoxidot, és a rákkeltő benzol mennyiségét több mint harminc százalékkal mérséklik! Ezzel a szer használata óriási lépést tesz a függőség lazításában, hiszen a nikotin és a kátrány összeadódó hatásának csökkentése a nikotinfüggőség fokozatos csökkenéséhez vezet. A visszataszító szagot könnyű vanília illattá alakítja.

Az összetevők között találjuk az aszkorbinsavat, feketenadálytő port, mentolt, vanillint, bórsavat, telített zsírsavat, citromsavat, laktózt, lecitint, kálium nitrátot, malic savat.

Az új anyag hatásának köszönhetően a minimálisra csökkenthető a dohányzás káros hatása, s mivel a rendszeres használat után a fizikai függőség nagymértékben csökken, így már csak a dohányos elhatározásától függ, hogy végleg leteszi-e a cigarettát.