A hiperaktív gyerek visszatükrözi a körülötte lévő világot, teljes nyitottsággal szívja magába...
Információval zsúfolt világban élünk, harsog a rádió, reklámokkal tömik a fejünket, a televízió ontja magából a negatív híreket, a nézhetetlen műsorokat. Egzisztenciális gondok terhelik az embereket, s közben az az érzésük lemaradnak valamiről, hajlamossá válnak a túlpörgésre, vagy valamilyen módon kiszállnak a hajszolt életformából. Félelem járja át a társadalmat. Rettegés a munkahely elvesztésétől, a pénztelenségtől, a járványoktól.
A hiperaktív gyerek visszatükrözi a körülötte lévő világot, teljes nyitottsággal szívja magába a külvilág ingereit, mindent hall, tud, érez még akkor is, ha a felnőttek titkolóznak előtte. Az összezavart külvilág benne reprodukálódik, nem tudva mit kezdeni a körülötte lévő frusztrált emberekkel.
Jelenleg az iskolák szerkezete, módszertanai sem segítenek a tanulók önbizalmának, önértékelésének növelésében. A túl sok információ kizárhatja az alaposságot, elmélyülést. Rövid idő alatt kell megtanulni írni, olvasni, számolni. Nagyanyáink idejében, az alsóbb iskolákban „csak" erre tanították a nebulókat, majd évekig gyakoroltatták. No, de miden erre épül. Milyen eredménnyel fog tanulni történelmet, biológiát az a gyerek, aki nem tud rendesen olvasni, milyen viszonya lesz a matematikához, fizikához, ha az alapműveleteket nem készség szinten alkalmazza? A sikertelenség frusztrálttá tesz.
Egyre több gyerek él a dyslexia, dysgráfia, dyscalculea bélyegével.
Mitől lehet hiperaktív az ember?
Genetikai adottság, amely generációkon keresztül öröklődik? Odafigyeléssel kideríthető melyik nagypapa, dédnagymama volt rendkívül tevékeny, honnan ered az érzékenység, mozgékonyság. Ilyen adottságokkal több teret kell biztosítani gyereknek a mozgásra. Fontos figyelembe venni az iskolaválasztásnál, milyen típus a gyerekünk. Egész nap az iskolában ülni roppant megterhelő dolog, ezen a tízperces szünetek sem segítenek.
Egy kisgyereknek hatalmas a mozgásigénye, a világot körbe tudná rohanni. Lecövekelve a padhoz, rendesen viselkedni, figyelni minden órán, teljesíteni nap mint nap komoly követelmény. Amikor hazamegy, leül a számítógép elé, a szülő örül, ha csendben van a gyerek. A mozgásra hétvégén sincs idő, pedig a közös túrázásokra, hegymászásra a hátizsákból elővarázsolt szendvicsek lakomáira szívesebben emlékszik vissza az ember, mint az általános vasárnapi húslevesre. Ez nem pénz kérdése.
A mozgás elengedhetetlen a stressz levezetésében. Nem kell feltétlen élsportolónak lenni a játék a fontos, ki lehet választani azt, ami a legtesthezállóbb. Meggyőződésem, minden gyerek egy kis zseni, bármit meg tud tanulni, ha kellően motiválva van. Ha a gyereket érdekli, amit tanul, sikereket ér el, szárnyakat kap. Nem vagyunk egyformák, más-más az érdeklődési körünk, jó lenne arra helyezni a hangsúlyt, ami a legkönnyebben elsajátítható számunkra.A maximalista elvárás azon a területen, ami nem érdekel, eredményezi a „nehéz a felfogása, buta, rossz tanuló stb." megbélyegzéseket.
Nagy a felelőssége a felnőtt társadalomnak, legyen az szülő, az óvónő vagy tanár. A leghatékonyabb nevelési módszer a példamutatás, vagyis az, milyen mintát adunk a következő nemzedéknek. Jó lenne, ha mindenki önvizsgálatot tartana, soha nem késő új, másfajta szemlélettel élni.
Írta: Tarnai Nagy Csilla , kineziológus, transzperszonális pszichológus
