Életünk a függőség állapotával indul. Alapvető igényeinket mások által tudjuk kielégíteni.
„Mindenki függ valamitől..." hangzik az ismert sláger szövegében. És valóban. Valóban? Mi a függőség voltaképpen? Kötődés, ragaszkodás, szenvedélyes ragaszkodás, alárendelt viszony. A kötődés minőségétől függően. A ragaszkodás lehet felnőtt módon megélt, érett kötődés, vagy kóros függőség. Minden az egyénen múlik. Az is, hogy kihez, mihez kötődik, illetve, hogy egészségesen, vagy kórosan.
Életünk a teljes függőség állapotával indul. Alapvető igényeinket csak mások által tudjuk kielégíteni. Létünk mások függvénye. Kapunk és semmit sem adunk viszont. Ez így természetes: csecsemő létünkben.
A személyiség fejlődése során már el tudja magát különíteni először az anyától, majd környezetétől, és megismerkedik az én fogalmával. Igen hamar felismeri, hogy függ, hiszen első dackorszak már a leválásról, az autonómia megszerzéséről szól. De oly kicsi még ekkor az ember. Nem szabad felnőnie. Marad hát - mert másként nem is lehetséges- az eddig megszokott függésben. Legközelebb kamaszkorban tesz lépéseket a függetlenség irányába. De még ekkor is gyermeknek számít, az élet pedig veszélyeket rejt magában, nem szívesen engedik, hogy saját feje után menjen.
Alkudozások árán kaphat némi kedvezményt, de az autonómia megszerzése nem egyszerű dolog. Kénytelen továbbra is függeni a szülőtől, a pedagógustól, vagy lázad, menekül és újabb függőségek árán próbálja megszerezni a vélt szabadságot. Mert mitől is lehet függni? Gyakorlatilag mindentől. Társtól, ételtől, italtól, cigarettától, szokásoktól, szextől, szerelemtől, játéktól, munkától, körülményektől... és sorolhatnám a végtelenségig.
Miért ragaszkodik az ember a függőségeihez? Mert élete kezdetén azt tapasztalja, hogy ez kellemes dolog. Később sem engedik, hogy ne tegye. Nem engedik a szülei. Nem engedi a média, a társadalom. Nincs engedélyezve, hogy felnőjön. Mert azt sulykolják már a kezdetekkor, hogy csak akkor lesz boldog gyermekek, ha megkapja ezt, vagy azt a játékot. Mert azt tudatosítják a „felnőttel", hogy akkor számít „valakinek", ha meghatározott márkájú mobil telefonja, tévéje, autója, stb-je van. Minden beszerezhető. Tárgy, társ, testrész - kívánság szerint.
Mindnyájunkkal elhitetik, hogy a körülmények, a külső környezet, a társak határozzák meg a minőségi létet. A boldogság és a nyomorúság is csak kívülről érkezhet. Elhitetik velünk, hogy még mindig gyermekek vagyunk. És mi, el is hisszük. Mindent megteszünk azért, hogy megszerezhessük boldogságunk vélt forrásait.
A szeretetéhség, az egyedülléttől való félelem méltatlan kapcsolatokba sodor sokakat. A szorongásokat különböző szerekkel oldják. Esznek, isznak, játszanak. Játszanak és játszmáznak azért, hogy mindezekhez különböző furfangokkal hozzájussanak. Képesek ezért becsapni társukat, környezetüket - és leginkább önmagukat.
Életünk a függetlenedésért folyó cselekedetek sora. De útközben valahol szem elől veszítjük a célt, és nem látjuk, hogy a függés lépcsőfokain lépdelünk. Ha megismerjük igazi önvalónkat, ha felismerjük belső erőnket, a szeretet és az öröm képességét, már nem kényszerülünk többé hamis játszmákra, a külvilág könyöradományaira.
Szakértő: B. Molnár Judit
