S mindeközben mi történik a férfiakkal? Elvették tőlük a vadászat, a hódolás, a harc jogát.

A felkínálkozó hölgyek miatt ellustultak, némelyikük már azt sem tudja, hogyan kell egy nőt meghódítani. (Minap külön riportban mutatta be az egyik kereskedelmi csatorna, amint egész jóvágású férfiak tréningeken tanulják és gyakorolják az ismerkedési technikákat.) Puhányak, túlérzékenyek hímjeink, nem egyszer identitás zavarral küzdenek, a szexuális problémáikról már nem is beszélve.

Megkérdeztem néhány érintettet erről a jelenségről: ők miben látják a gondok gyökerét?

Csaba (40): A belső női-férfi egyensúly borult fel. A nők határozottan megvédik, amit elértek. Ugyanakkor a felelősségvállalás, a túlzott elvárások érzelmileg zűrzavart okoznak a férfiak akaratában.

Fruzsina (35): A mai világ arra kényszeríti a nőket, hogy akár családfenntartóként is helytálljanak. Óriási rajtuk a teher és a felelősség. Ezért aztán túlságosan dominánsak és magabiztosak, hiszen egyszerre kell helytállniuk a háztartásban, a gyereknevelésben és a munkában. Ugyanakkor számos férfi túl „gyenge". Félénkek, nem tudnak igazi férfiként viselkedni, felelősséget vállalni, kiállni magukért és másokért. Mondhatnám úgy is: „nőiesen" viselkednek, Egyesek még azt is elvárják, hogy gondoskodjanak róluk anyagilag vagy egyéb téren. Manapság sok az egyedülálló anya, így aztán a gyerekeik ezt az erős nőtípust látják példaként.

Ha az emberek meglátnák végre önmagukban a hibákat és a túlzásokat, akkor tudnának változtatni. Ekkor talán helyreállnának a valódi férfi és női szerepek. Persze amíg egy családban nem elég egy fizetés, addig nehéz lesz az igazi szerepeket helyreállítani.

Éva (egyetemi hallgató) úgy véli, hogy egy-egy nő gyakran akarata ellenére kénytelen átvenni a férfi szerepkört. - Egyensúlyt kellene találnunk a család, a karrier és a nőiességünk között. Persze ahhoz, hogy egy nő NŐ lehessen, kell egy FÉRFI is.

Richárd 32 évesen már túl van néhány csalódáson, és bár egyike azon férfias férfiaknak, aki ha kell, bókol, ha kell, szolgálja és támogatja a nőt, mégsem érti, hova lett a mai lányokból az odaadás és a gyengéd megértés. - Mindegyik kapcsolatom amiatt feneklett meg - pedig volt köztük többéves is -, mert csak addig volt béke köztünk, amíg én adtam, én küzdöttem. Ha egy kicsit is a saját gondjaimmal kellett foglalkoznom, már nem volt kivel megbeszélnem a dolgokat. Ha őszinte voltam, féltékenykedtek, ha magamba vonultam, akkor hisztiztek a barátnőim. Azt hiszem, soha többé nem leszek szerelmes. Számomra nem éri meg.

Hédi (41): A válásom óta sok férfival beszélgettem, és nagyon feltűnt, hogy mennyire akaratgyenge a mai férfiak többsége. Az érzelmeiket pedig képtelenek kimutatni. Ez szerintem főleg nevelés kérdése.

Jól látható, hogy még ez a néhány megszólaló sem egységes véleménnyel bír ebben a témában. Egy valami viszont biztos: a nők-férfiak kérdéskör eléggé problematikus!

Mit lehetne tenni, hogy ez ne így legyen? Mert nyilvánvaló, hogy sürgősen változtatni kellene a szokásainkon, mert ha már a régi jó olasz mammák is kiveszőben vannak (márpedig így van), akkor tényleg nagy a baj.

Szakemberek szerint ez a világjelenség csak a civilizált országokban, és azon belül is a közép-és felső réteget fenyegeti. Az elmaradott országokban, a falvakban és a szegényebb rétegek képviselőinek körében továbbra sem jelentenek problémát a valós női szerepek. A férfi a vezető, a család feje és eltartója, ő az, aki védi és óvja a nőt. Megteheti egy olyan NŐ mellett, aki a háttérben okosan, szelíden és szeretettel segíti párját. Neveli a gyerekeket, biztonságot teremt otthonukban, a szépséget és a harmóniát sugározza.

Szerencsére azért találhatunk még a mi világunkban is igazi nőket és valódi férfiakat. Ők pedig nem attól valódiak, hogy a legújabb trendi szerint öltözködnek, plasztikai sebész segítségével formálják a testüket (férfi képviselőik konditeremben gyúrják hatalmasra izmaikat, hátha úgy nagyobbnak tűnnek a szemünkben), az ő életüket nem a pénz, az anyagi javak és a hozzájuk hasonló kortársak irányítják.

Az igazi FÉRFIAK és NŐK csak teszik a dolgukat. Csendben. Nem hivalkodón, hanem szeretettel, másokra odafigyelve, őszinte alázattal. A férfi tiszteli a nőt, a nő elismeri párját. Egyik sem akarja a másikat leigázni, tiszteletben tartják egymás személyes szabadságát. Együtt, de nem egymás ellen fejlődnek. Habár egyedül is jól érzik magukat, de ha együtt vannak, még inkább emelik a másikat. Igazi barátok ők, akik mindig és mindenben számíthatnak egymásra.

Hogy ön nem ismer ilyen párokat? Pedig léteznek, csak észre kell vennünk őket. Nem szégyen az, ha másoktól tanulhatunk.

Csupán az a szégyen, ha semmit nem teszünk, csak tovább szenvedünk. Ha nem akarunk tanulni és fejlődni.

Írta: Z.