Felnőtt fejjel, ha a gyerekek játszadozásaira gondolunk, elsőre az jut az eszünkbe, hogy...
Ez azonban egy tévedés részünkről, messze van a valóságtól. A játék, ugyanis a gyermekek legfontosabb, legkomolyabb tevékenysége, mely által tanulnak, vagy éppen a napközben őket ért stressz élményüket próbálják öntudatlanul feloldani magukban.
Mit is jelent a játék, mit lehet rajta keresztül megvalósítani?
A játék szerepe
● A gyerek a játékon keresztül fejezi ki önmagát azt, ami a lelkében zajlik.
Természetesen a gyerek ezt nem tudatosan éli meg, ha ezt jeleznénk számára, elvennénk a kedvét a játékától.
● A gyerekek a játék segítségével oldják meg a múltjukban gyökeredző problémákat, feszültségeket, mely akár gyermektársaikkal vagy a szüleikkel szemben keletkezett.
A gyermekek is átélnek stresszes szituációkat, melyet fel akarnak dolgozni, persze itt sem tudatos döntésről van szó.
● A gyerek arra használja a játékot és a fantáziáját, hogy hosszasan játszadozhasson gondolataival, rendet vigyen a kaotikus belső világába, megszabadítsa magát a feszültségeitől.
● A játék során a gyermek újra éli a vele történteket, ezáltal az átélt esemény elviselhetőbbé válik számára, pl. egy orvosi, kórházi szituáció, addig játszható, míg a gyerekben enyhül a feszültség, és el tudja fogadni a vele történteket.
A játék jótékony hatását a szülő tudatosan használhatja olyan helyzetekre való felkészítéskor, mely általában nem kellemes a gyermek számára.
Rendkívül sokat segíthet a gyereknek egy kórházi kezelés stresszmentes elviselésében, ha a szülő nem csupán a tényeket közli a gyerekkel, hanem közösen eljátsszák a kórházba kerülést, az ott zajló, várható eseményeket. A fájdalomra is felkészíthetjük, megnyugtatva, hogy az átmeneti fájdalmat sokkal jobb állapot követi majd!
És bár játszunk vele, az igazságot soha ne hallgassuk el előle, őszintén beszéljünk vele, ellenkező esetben elveszítjük a bizalmát, és nem fogja tudni, mikor hihet nekünk és miben.
● A gyermeket legjobban a játéka közben tudjuk megfigyelni, iránymutatást kaphatunk a személyiségéről, arról, hogy éppen most, mi foglalkoztatja legjobban a kis belső világát.
● A játék a világ megismerésének eszköze, a tapasztalatai alapján felkészíti a gyereket a következő probléma megoldására, a dolgok elfogadására.
Milyen a jó játék?
A gyerekek találomra kezdenek el valamivel foglalkozni, maguk sem tudják, valójában mi is ösztönzi őket arra, hogy épp azzal a tárggyal kezdjenek játszani.
Legmélyebb és legszorongatóbb problémájuk kifejeződése az adott játék, mely akkor segíti leginkább őket, ha annyi ideig, és olyan módon játszhatnak, ahogy számukra az a legideálisabbnak tűnik.
A játék feltételeit a gyerek szabja, ne szóljuk bele, ne tereljük el az általa elképzelt dolgoktól.
A gyerek számára a játékban az a fontos és az a jó, hogy ő irányítja a cselekvést, ha az ő kedve szerint történnek az események és nem kell elszenvednie, hogy mások gyakorolják rajta a hatalmukat.
A gyerek szellemi érésével, változik a játék is, mivel mások a problémái is.
A játékkal a gyerek megtanulja, hogyha veszít, a játék újra kezdhető, újra megmérheti magát a többiekkel szemben, illetve a játék a játék kedvéért van, nem pedig a győzelemért.
Az egyedüli játékban ő irányítja folyamatot, a társasjátékokban, pedig már megtanulja a kötött szabályokat, melyhez türelem kell, illetve alkalmazkodni kell a társakhoz is.
A szabályok fontosak a gyereknek, még ha nem is úgy tűnik. Korlátok, határok, szabályok nélkül a gyerek sem tudja, hogy mit és meddig tehet meg, ez pedig káoszt okoz benne, és bizonytalanságot szül.
A játék öngyógyító szerepét látjuk, pl. mikor a gyerek úgy gondoskodik a babáiról, játékairól vagy az igazi állatairól, ahogy elvárná a szüleitől, próbálja ezáltal pótolni azt, amit saját érzése szerint a szülei nála elmulasztottak, vagy a szülők másként nyújtják a szeretetet, mint ahogy a gyerek elvárná.
A játék és a szülő
Sok esetben a szülők nem értik, érzik a gyerek játékának fontos szerepét, azt, hogy a gyerek fejlődéséhez milyen nagy segítséget nyújt. Hagyjuk a gyereket játszani, akár úgy, hogy időt engedünk neki erre, vagy úgy, hogy azt játszik, amit ő akar.
Sokszor a felnőttek nehezen tudják megállni, hogy a gyerek, számukra „idétlen" játékát elviseljék. Tartsuk szem előtt, ha mi, szülőként diktáljuk a játékszabályokat, akkor már mi játszunk és nem a gyerek, és az adott játék, a mi belső céljainkat szolgálja.
A játék csak akkor segít a gyereknek, ha a saját elhatározásából játszik, parancsra nem fog sikerülni, de nekünk se sikerülne, pl. lazítani, ha erre valaki utasítana. Szülőként segíthetjük a gyermeket, ha dicsérjük, akár a kitartását, vagy az ügyességét, ezzel növelhetjük az önbizalmát, segít a türelem fejlesztésében is.
Hagyjuk a gyereket játszani, ezáltal fejlődik, később is tud magával mit kezdeni, van és lesz szabad akarata, igénye bizonyos dolgok eléréséhez. Fejleszti a kitartását, lesznek céljai.
Szemben azzal a gyerekkel, akinek a szabad játékra nem vagy csak kevés lehetősége volt, aki később is inkább másoktól várja, hogy megmondják neki, mit kell tenni, mi legyen, mikor mit tegyen.
Fontos, hogy szülőként töltsünk időt a gyerekkel, játszunk együtt is! Ilyenkor a gyerek játéka legyen a legfontosabb, teljesen a gyerekkel legyünk, (pl. ne telefonálgassunk vagy tévézzünk közben). A gyerek ilyenkor érzi, hogy ő a legfontosabb, és azt, hogy komolyan vesszük a játékát is. A játék számára elsődleges, általa tanul, megismeri a környezetét, tapasztalatokat gyűjt, következtetéseket raktároz el a fejében, felkészül a nagybetűs életre.
Segítsük, tartsuk tiszteletben a játék fontosságát!
Írta: Smidt Katalin - Életvezetési tanácsadó, pszichológiai terapeuta
