Hírlevél feliratkozás
Család

Ujjszopás kontra cumizás ...?

család, gyerekvállalás, gyereknevelés, ujjszopás, cumizás

Felvetődhet a kérdés miért is foglalkozom ezzel a témával, hiszen minden gyermek más...

Felvetődhet a kérdés miért is foglalkozom ezzel a témával, hiszen minden gyermek más, minden család másként kezeli ezen „problémát”. Minden család másként éli meg mindennapjait. Mégis, mint gyakorló védőnő gyakran találkozom a kérdéssel, mely igen összetett és nem lenne szabad csupán pszichológiai, anatómiai stb. okokat keresve magyarázni.

Nézzük először a tényeket!
  • A csecsemő megszületésétől a vele született szopási ösztönnel, egészen 18-20 hónapos koráig a száján keresztül tapasztalja meg a világot (orális fixáció ). Az „élet”, a táplálék – ami remélhetőleg ma már a legtöbb csecsemő számára hat hónapos korág kizárólag az anyatejet jelenti – a száján keresztül érkezik. A táplálék megszerzése, az anya mint a szeretet és az öröm forrása a szájon keresztüli megtapasztalás útján az életet jelenti. A „megkóstolni a világot” egyenlő a megismeréssel. Ezen kor pedig nem csupán az ismeretek megszerzéséről, hanem a saját öröm kielégítéséről is szól. Tehát, amennyiben a csecsemő a szájába veszi és szopja az egy – vagy akár több ujját is – az az anya mellének örömforrási helyettesítése is. (Hiszen azért ma már kevés szülő teheti meg, hogy a csecsemő korlátlan szopási komfort igényét ki tudja elégíteni a nap huszonnégy órájában. 
  • A minél egészségesebb fejlődés feltétele az anyatej a szopás. A cumi viszont – alakjánál, konzisztenciájánál fogva, stb. – éppen ezt a veleszületett ösztönt rontja el!
     A cumi alakja nem hasonlít a női mellbimbó csecsemő szájában való megnyújtott alakjához. Ahhoz a felnőtt kezének kis ujja a középső ujjpercig hasonlít egyedül.  (A jó szopási készség megtartásáért, a szopási komfort igény felmerülésekor tegyük, a még jó szopóreflexszel rendelkező csecsemő szájába az alaposan megmosott, fertőtlenített, nem túl hosszú körömmel rendelkező kisujjunkat úgy a csecsemő szájába, hogy a körömágy a nyelve felé legyen. A kemény-, lágy szájpad határát ingerelve – egy döcc, ami nyelvünkkel saját szánkban is jól érezhető – szopóreflex váltódik ki újszülött korban, majd a jól szopó csecsemő esetén folyamatosan. A csecsemő számára ez kiváló edzést jelent, nem veszíti el a szopóreflexét – sőt segítünk a fenntartásában –, együtt van azzal a személlyel, akit szeret, hiszen ott a fizikai kontaktus, ezáltal kielégítést nyer az örömszerzése, mely az étel után a biztonsággal együtt a legfontosabb.)
  • A cumi = pótszer. A felnőtt adja, a felnőtt elveszi, egészen addig, amíg a gyerek maga meg nem szerzi azt, amire szüksége van, adott esetben a cumiját. Ekkor viszont már önálló egyénisége révén (a személyiség hetven-nyolcvan százaléka egy éves korig kialakul) igen nehéz elvenni tőle, hiszen nem érti, miért akarják elvenni tőle azt, amit egyszer neki adtak, ami az övé, ami a részévé vált.
  • A cumi nem a test része. A cumi, mely egyre többet van a szájban, egy idő után természetes részévé, „alkatrészévé” válik a testének, egyfajta anya pótlék. (= hozzám tartozik, tehát ha elveszik, megfosztanak valamitől, ami az enyém.  Mivel a csecsemő testsémájához tartozónak véli, és a kezei is szabadok maradnak a cumizás mellett, így nem akadályozzák a világ megismerésében. Általában a nyolcadik élethónaptól az ujjakra viszont szükség van, hiszen tárgyakat meg kell fogni, meg kell forgatni a kézben ahhoz, hogy a csecsemő három dimenziós képet szerezhessen róla, ez alakuljon ki az agyában (Ezt a televízió nyújtotta kép nem tudja kialakítani. A televízión keresztüli tapasztalatszerzés számos hátránya mellett ez is igen fontos, de erről majd máskor . . . )
  • A cumi megszerzése jó pár hónapig a szülőtől függ – oda adja, vagy nem –, ez nem fair. Miért akarjuk, hogy a gyermek már megszületése után az örömszerzésében is a szüleitől – a felnőttektől – függjön? Az életet is Ők jelentik, és még a hiányukat is csupán egy pótszer korlátozott adásával kompenzálhatja? Ez valóban nem fair.
  • A fogak állását – növését – befolyásolja a cumizás és az ujjszopás. Ameddig ez a tejfogak idejében történik, és nem befolyásolja a hangképzést, valamint nem kórosan hosszú ideig tart, miért is jelentene gondot.


Kóros az ujjszopás

Amennyiben az ujjszopás nem csupán az öröm, a megnyugtatás forrása, amikor már kóros – általában ritmikus – testmozgások kísérik, amikor a gyermek nem csupán a napi stressz levezetéseként megnyugtató anyapótlékként este vagy reggel szopja az ujját, hanem a legkülönbözőbb életszituációkban, amikor már oly hosszú az ujjszopás ideje, hogy a fogak, és a szájpadlás deformálódása hangképzési problémákhoz vezet.

Kóros a cumizás

Amikor a fenn említett problémákhoz a folyamatosság a nap szinte huszonnégy óráját az élet bármely szituációját is jelenti, amikor a gyermeknek folyamatos szájfertőzést okoz (pl.: szájpenész – soor oris, stb.), hiszen bizonyos részei még alapos fertőtlenítés útján sem tisztíthatóak, amikor a felnőtt az általa adott örömforrástól akkor fosztja meg gyermekét, amikor ő akarja, és nem amikor a gyermek dönt úgy (=tárgyvesztés) [Diktatórikus nevelés: „Én adtam, én veszem el, tőlem függsz! Még az örömöd, a nyugalmad is az én kezemben van!]

Gondoljuk csak át! Mi a legfontosabb? A fent említett pro-, és kontra dolgokkal lehet egyet érteni, vagy nem. Helyeselhetjük – mi, felnőttek – vagy nem. A LEGFONTOSABB  AZONBAN A GYERMEK!

Megkérdezte viszont valaki azt a „gyermeket”, aki szopja az ujját, miért is szopja az ujját? Kerestünk rá okot? Próbáltuk az Ő szemével látni a dolgot?

Amikor elkezdett forogni-kúszni-mászni, miért nem vált el a hüvelykujjától? Miért folytatja még mindig az ujjszopást? Miért akkor-ott-abban az időben - úgy kezdi szopni az ujját? Van valami, ami kiváltja nála az ujjszopást? Van valami, amitől, vagy amikor nem szopja az ujját?

Feltette magának a szülő a kérdést „miért ragaszkodik annyira a gyermek a cumijához, miért nem tudja letenni?” Mi lehet az oka, hogy nem hagyja el ezt a szokást? Mert valami fontos személyt pótol vele? Mert valaki számára fontos személytől kapta? Mert emlékezteti valamire? Mert egyszerűen az az övé, és senki másé? Mert egy rituálé része? Mert köthető valamihez? Mert ez a biztonságérzetének az alapja?

Mi, felnőttek feltettük magunknak a kérdést – legyen szó ujjszopásról, vagy cumizásról –, hogy gyermekünk „miért teszi még mindig ezt”? Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy a gyermekem függ – és függjön, mert függhet! – tőlem, mint felnőttől és lehet, hogy ebben a hiba és bűnbak kereső világban csupán a megnyilvánulást látjuk, és a tényeket okokat oly gyakran nem, hiszen az kellemetlen is lehet.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy milyen apró embernek lenni. Megértetni magunkat a világgal, mely még oly sok minden érdekes, néha riasztó dolgot tartogat a számunkra. Mi viszont tanulunk, nézzük a „nagyokat” és néha-néha nem igazán értjük, miért is annyira következetlenek.

Lehet, hogy csupán ezen kérdéseket kellene feltenni „A Szülő”-nek, és a megoldást közösen megtalálva egy sokáig anyatejet szopó, egészséges kiegyensúlyozott, a világ dolgai felé érdeklődő gyermeket nevelhetünk.

 
Írta: Duljánszki Erika, védőnő, szociálpedagógus

 



Kapcsolódó információk

Cikkek

Tudatos gyermekvállalás
A szabadság ára
A méhen kívüli terhesség jelei
Pszichodrámával az önismeret útján
Gyökerek és szárnyak - Gyermeknevelésről másképpen

       

Események

Családállítás Hellinger terápiás alapokon Debrecen
Csillagmag tábor
Hellinger-​féle családállí​tás
Egésznapos Család és rendszerállítás
Egésznapos Család és rendszerállítás - másolat

Szakértők

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS