Hírlevél feliratkozás
Egészség

Gyógynövényből orvosság...

fitoterápia, gyógynövények, népi gyógymód, táplálkozás, életmód, egészség, betegség

Mi is az a gyógynövény? Minden olyan növény, amely valamiféle gyógyhatással rendelkezik.

A herb (fű) latin szó, ebből ered a például a herbológia, herbatea. A gyógynövények többsége minden ősszel elszáradó fűféle, de akadnak közöttük cserjék, bokrok, de még fák is.
 
Honnan eredeztetik gyógyhatásukat? Már az őskorból, abból az időből, amikor az emberek kapcsolatba kerültek az állatokkal, figyelték viselkedésüket, sőt azt is milyen növényeket esznek meg. Az emberek is kipróbálták őket, megtapasztalták azok álmosító, bódító, vagy éppen serkentő hatását. Őseink az állatok szokásainak megfigyelése után, saját tapasztalataikra hagyatkoztak. Rájöttek, hogy egyes növényeknek kiváló gyógyító tulajdonságaik vannak, míg mások viszont ártalmasak. Például a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt főzetet készítettek a csikófark nevű növény haszontalan szárából, megtalálva ezzel a vértolulás ellenszerét. A gyömbér, sőt a fekete kígyógyökér gyógyhatásának felfedezése is a kínaiakhoz kötődik.


A növényi gyógyítás négy fő tradícionális csoportra osztható: így beszélhetünk a kínai, az indiai (ajurvédikus), az európai − ebbe tartozik az egyiptomi is −, valamint az indián. S bár az amerikai kontinens hosszú ideig el volt zárva a többi kontinenstől, mégis az „újvilág” herbalistái sok hasznos gyógynövényt az „óvilág” gyakorlatához hasonlóan alkalmaztak.

A korai gyógyászatban főként a gyógynövények kivonatait, főzeteket, tinktúrákat, kenőcsöket használtak. Hippokratesztől Fleming-ig sok-sok orvostudós lett híres azáltal, hogy felfedezte egyes növények gyógyító hatásait. Felfedezéseik révén orvosokat, királyokat kezeltek, híresek voltak. Hiába voltak ők a nagy tudósok, a gyógyításban mégis ősidők óta az asszonyok jártak az élen. Ám mivel ők főként a „pórnépet” látták el, így kevesen váltak közülük igazán híressé. A női gyógyítók nem kaptak orvosi titulust, őket vajákos asszonynak, bábának, javas asszonynak, füves asszonynak vagy éppen boszorkának nevezték.

Európában az első botanikus orvos, a törökországi születésű, de görög nemzetiségű Pedaniusz Dioszkoridész volt, aki Néró seregében szolgált orvosként. Első könyve 78-ban jelent meg, s már akkor több mint 600 féle növény gyógyító hatását írta le. Ebből 90 ma is ismert és használatos. A római herbalisták között azonban nem csak gyógyítók akadtak, hanem olyanok is, akik gyilkolásra használták a természet adta erőt. Az orvostudomány pedig csak azt tudta megállapítani, hogy az emberek hirtelen megbetegedtek és meghaltak. A bérgyilkos pedig megúszhatta a büntetést.

Az egyházak szerepe
A rómaiak után az európai gyógyászat a katolikus egyház befolyása alá került. Az egyház szemlélete szerint a betegség Isten büntetése, és csakis bűnbánattal, imádkozással gyógyítható. Elvetették ugyan a növények gyógyító erejét, de éppen nekik köszönhetően fennmaradtak a régi receptúrák, azzal, hogy a szerzetesek a kolostorokban a régi kódexeket másolták.
A kolostorok között a bencések voltak az igazi herbalisták, ők voltak, akik átvették az arab szokást, miszerint alkoholba áztatták a gyógynövényeket. A gyomorbántalmak oldására kiválóak voltak ezek a keserű italok, amelyeket a mai gyógy likőrök elődjének is tekinthetünk.

Az igazi áttörést Nagy Károly német király hozta, akinek híresek voltak a gyógyító kertjei. Ő ugyanis rendeletben szabályozta, milyen gyógyító növényeket termesszenek a kertekben. A korábban említett bölcs asszonyok egyik jeles képviselője a bencés Hildegard volt, egy Rajna-vidéki zárda főnökasszonya, aki összeállította a gyógyító növények receptjeinek gyűjteményét és Hildegard’s Medicine (Hildegard Gyógyszerei) címmel közre is adta. Azt is mondhatnánk, hogy Hildegard szerencsés volt, hogy a 11. században élt, s nem 200-300 évvel később, mert akkor bizonyára boszorkányként égették volna meg.

Azt ma sem igazán tudják mitől változott meg az emberek véleménye a füves asszonyokról, de tény, hogy a következő 350 évben, mint boszorkányokat üldözték őket. Szerencsére, nem sikerült a föld színéről eltüntetni a női herbalistákat, a titkos gyógyítók titkos receptjeikkel tovább végezték a munkájukat.

Az angol különc
Közben a könyvnyomtatatás feltalálásával egyre több olyan mű jelent meg, amelynek témája a növényekkel való gyógyítás volt. Anglia legismertebb alakja Nicholas Culpeper volt, akinek 1652-ben adták ki a Complete Herbal and English Physician (Teljes fűvészkönyv és az angol orvoslás) című munkáját, amely több száz kiadást megért.  Persze, voltak, akik mellette álltak, voltak, akik támadták. Kétségtelen Culpeper különös figurája volt annak az időszaknak.

Lehetne még sorolni az érdekes történeteket és személyeket, akik sokat tettek a gyógynövények jobb megismeréséért. Az újabb koriak közül jelentős, dr. Kneipp vagy Maria Treben. De nem kell messze mennünk egy kis tanácsért, hiszen nagyanyáink szintén jól ismerték a környezetükben fellelhető összes növény gyógyító hatását.

Forrás: Természetes egészség magazin


 



Kapcsolódó információk

Cikkek

Teával a cukorbetegség ellen
A jó kovász - finom kenyér
Mit esznek az angolok?
A gyógyító cseresznye
Új év, új és egészséges élet!

       

Események

Reiki I. Sátoraljaújhely
Vaszati I. tanfolyam
Egészség-péntek Miskolc
HÍD AZ EGÉSZSÉGHEZ Bemutatkozó Egészségfesztivál
Egészségügyi alapmodul Távoktatás

Szakértők

Gergelyné Szőke Zsuzsa
Kapcsolatteremtő gyógyítás terapeuta

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS