Az internetes e-mailek olykor igen érdekes ritkaságokat adhatnak ajándékba nekünk. Íme, egy írás, mely egy 17 éves középiskolai diák tollából származik. Nem fontos vele mindenben egyetérteni, de érdemes elgondolkodnunk azon, ételeink milyen úton és áron kerülnek asztalainkra. Nem vagyok vegetáriánus, de a leírtak engem is elgondolkodtattak... És azt ajánlom, aki nem hisz a leírtaknak, az járjon utána!

 

„Megtennéd-e valaha, hogy kinyitod a hűtőszekrényt, előveszel húsz tányérnyi tésztát, és kidobod a kukába, és csak egy tányér ételt eszel meg?

És ha öt négyzetméter esőerdőt irtanál ki egy ebédért, vagy a lefolyóba öntenél 9.500 liter vizet?
Persze, hogy nem tennéd meg, gondolod. Azonban csupán azzal, hogy megeszel fél kilogramm húst, éppen ezt teszed. A húsevés a környezet erőforrásainak nem hatékony használatával és elpusztításával jár, végtelen szenvedést okoz az állatoknak, és káros az egészségünkre.

Nos, ha zavar a gondolat, hogy a krumplipüréd mellé kutyát süss, miért sütnél meg más szelíd állatot?

Trágya hegyek és környezetszennyezés
Egy ENSZ jelentés kimutatta, "a tehenek, és nem a gépjárművek fenyegetik környezetünket a legnagyobb mértékben." Bizonyíték van arra, hogy a világ gyorsan növekvő marhacsordái veszélyeztetik a legnagyobb mértékben az éghajlatot, az erdőket és a vadvilágot. A tenyésztett állatok 130-szor több ürüléket termelnek, mint az Egyesült Államok teljes lakossága, és ez a koncentrált szenny végül a vizet szennyezi, lepusztítja a felső talajréteget, és szennyezi a levegőnket.

 

Továbbá a testgázaik és trágyájuk egyharmadnyi metánt bocsát ki, ami a széndioxidhoz képest húszszor gyorsabban emeli a bolygó hőmérsékletét. A húsevők felelősek e szenny 100 százalékáért, ami másodpercenként eléri a 39.000 kilogrammot. De ha elhagyod az állati termékeket, ezért nem leszel többé felelős. Mi több, a hús iránti igényünk a nem-megújuló erőforrásokra is káros.

Elképesztő, hogy 9.500 liter vízre van szükség fél kiló marhahús elállításához, viszont 110 liter elegendő fél kiló paradicsom, és 530 liter elegendő fél kiló teljes kiőrlésű kenyér előállításához.

A víz fele, az Egyesült Államok mezőgazdasági területeinek 80 százaléka, a szójababtermelés szinte egésze, és a világ gabonatermelésének majdnem fele táplálék célú állattenyésztésre megy el. Míg ezt tesszük, 1 milliárd ember szenved éhínségtől és alultápláltságtól, és naponta 24.000 gyermek hal meg a nyugat haszonállatainak szánt gabonamezők mellett. Miközben a világ éhezése megszüntethető lenne azzal, ha ritka erőforrásainkat hatékonyan használnánk fel, úgy, hogy a gabonát az emberek táplálására termesztjük.

Embertelen körülmények között
Tudod-e, hogy évente 130 millió állatot gyilkolnak le Új-Zélandon? A legtöbb állatot ipari gazdaságokban tenyésztik, olyan rendszerben, amely a maximális termelést minimális költséggel akarja elérni.

Ennek eredménye az, hogy az állatok mérhetetlen mentális és fizikai fájdalmat éreznek életük minden pillanatában. Mocskos, ablaktalan tároló-rendszerekben tartják őket, és soha nem nevelhetik fel családjukat, nem kaparhatják a földet, nem tehetnek meg bármit, amit természetszerűen tennének. Nem érzik a napot a hátukon, és nem lélegeznek be friss levegőt, míg el nem jő a nap, amikor teherautókra rakják őket, mészárlás úti céllal. Új-Zélandon több mint 90 millió állat szenved ilyen körülmények között, és teljesen tudatuknál vannak, amikor elvágják a torkukat, majd otthagyják kivéreztetni őket.

A gazdák másik kegyetlen gyakorlata, hogy két hétig megvonják a madaraktól az élelmet, hogy a sokktól a testük több tojást rakjon emberi fogyasztásra. És, mert a hím csirkék haszontalanok a húsiparban, évente százmilliójukat élve ledarálják, vagy zsákban megfullasztják. Sőt, a vágóhídon a csirkék torkát elvágják, majd forró vízbe dobják őket, hogy leszedjék a tollukat, miközben sokan közülük még életben vannak.

Forrás: Bobály Erika