Hírlevél feliratkozás
Életmód

A jó, a rossz, a banán...

számmisztika, önismeret, személyiség elemzés

Mostanában ismét megszaporodott azok száma, akik számmisztikai elemzéseket kérnek tőlem.


Mostanában ismét megszaporodott azoknak a száma, akik számmisztikai elemzéseket kérnek tőlem. Így ismét rendszeresen szembe találom magam a „jó” és a „rossz” kategóriáival.

Kerekre nyílt szemekkel teszik fel nekem a következő kérdést: „és az jó?” Mármint, jó-e, hogy ő olyan, amilyennek elmondtam. Olyan kedvesen gyermekinek érzem ezt a felvetést, miközben látom a mögötte meghúzódó önismeret, és ami ezzel szorosan összefügg: az önértékelés hiányosságait.


Véleményem szerint értelmetlen azon gondolkodni, melyik kategóriába soroljuk be azokat a tulajdonságainkat, melyekkel szembesülünk önmagukba nézve.


Mert mi értelme feltennünk a kérdést; jó-e, hogy a banán hosszú, enyhén ívelt, és hogy emészthetetlen, keserű héjban bújik meg? Jó-e vagy rossz, hogy a szőlő gömbölyű szemekké növeszti lédús húsát, és közepében hatalmas magok terpeszkednek. A szottyos húsú barackon pedig szőrös kis pihék sorakoznak?


A banán, a szőlő, a barack valami miatt váltak olyanná, amilyenek. Szükségük volt valamennyi tulajdonságukra, hogy azok legyenek, amik. Mi értelme tehát a kérdésnek, hogy ez „jó-e vagy rossz”. A banán, a szőlő és a barack olyanok, amilyenek.
A baj ott kezdődne, ha a banán szőrös barackhéjat szeretne, a barack apró szőlőmagokra vágyna, a szőlő pedig banánhéjba kívánná álmodni életét…


Hátborzongatóan vicces gondolat…
A súlyos személyiségzavar megállapításához még csak szakértői diplomával sem kellene bírnunk!
De akkor vajon mi, emberek miért őrjítjük magunkat azzal, hogy olyanok vagyunk, amilyenek! És, ami talán ennél is fontosabb; miért szeretnénk másokká válni, mint amik vagyunk!?


Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell változnunk, nem kell csiszolgatnunk önmagunkon, nem kell fejlődnünk, de az, hogy magunkat vagy egyes tulajdonságainkat jónak vagy rossznak ítéljük, teljességgel értelmetlen, és könnyen zsákutcákba vezethet bennünket…
Eszembe jutott Weöres Sándor, aki zseniális gyermekversei mellett számtalan értékes gondolatot hagyott maga után. Ő ezt írja „A teljesség felé” című könyvecskéjében:

„Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még nyugtalanabb, és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz, és ne ijedj, és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelídül, és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.”

Hm?

Írta: Moldván Kata

 



Kapcsolódó információk

Cikkek

A számmisztikával 2009-ről I.
Számmisztika és Tarot II.
A kék hullám varázslata
A lélekemelő Nyilas
Mitől férfi a férfi, mitől nő a nő?

       

Események

NIA: harcművészet, öngyógyítás, tánc... ÚT ÖNMAGADHOZ
Családállítás Hellinger terápiás alapokon Debrecen
A SZERETET ÚTJÁN - SZÍVCSAKRA AKTIVÁLÁSA
Tájékoztató asztrológia képzésről
Ezoterikus tanfolyamok

Szakértők

Simonné Gaál Katalin
asztrológus

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS