Meg szoktad-e kérdezni magadtól: „valóban a személyiségemnek megfelelő életet élem?”
Meg szoktad-e kérdezni magadtól: „valóban a személyiségemnek megfelelő életet élem?” Elgondolkoztál-e már azon, vajon az életfeladatod szerint élsz-e, hogy figyelsz-e a belső hangodra? Ha elhanyagoljuk valódi igényeinket, akkor eltávolodunk saját magunktól, igazi személyiségünktől, és életünket elkezdi a megszokás vezérelni.
Alapvetően megváltoztatja az életünket, ha törődünk magunkkal. Ha odafigyelünk magunkra, akkor elutasítjuk azokat az attitűdöket és kapcsolatokat, amelyek nem okoznak valódi örömet és megelégedést a számunkra. De ha az jár most a fejedben, hogy az önmagaddal törődést csak akkor tudnád megvalósítani, ha volna rá időd és pénzed, akkor megint csak áltatod magad, és ami a legrosszabb: önmagadat mindenki után, a legutolsó helyre helyezed.
Ne feledd a belső gyermeket!
Nőként azt tanítják nekünk, hogy mindenki más igényeit magunk elé kell helyeznünk. Miközben ilyen szolgálatkész lényekké válunk, elfeledkezünk arról, kik is vagyunk, és hogy mik is voltak gyermekkori vágyaink, amelyeket akkor oly nagy vehemenciával akartunk megvalósítani. Pedig a túléléshez alapvetően szükséges magunkkal foglalkozni, hisz ez adja a valódi, egészséges kapcsolatok alapját, és létfontosságú, ha valóban gondoskodni akarunk szeretteinkről.
Kiszáradt kútból nem lehet vizet meríteni!
Úgy érzed, nincs jogod ahhoz, hogy neked is legyenek vágyaid, szükségleteid? Hogy nem érdemled meg a törődést, vagy legalábbis ez a legutolsó dolog, amire időt fordítasz a temérdek tennivaló után? Pedig az önmagunkkal való törődés nem önzés, és nem luxus – hiszen egy kiszáradt kútból nem lehet vizet meríteni. Előbb a saját igényeinket kell kielégíteni, hogy utána a többletenergiánkból másoknak is tudjunk adni. Ha úgy adunk másoknak, hogy közben mi is teljes értékű életet élünk, akkor nem merülünk le, és nem fogjuk azt érezni, hogy kihasználnak, hanem épp ellenkezőleg: mi megújulunk, és több értéket tudunk adni a szűkebb és tágabb környezetünknek egyaránt.
Az önmagunkról való gondoskodás számomra azt jelenti, hogy van bátorságom odafigyelni a saját igényeimre. A gondoskodás feltöltődést jelent, és azt az erőt adja, ami a céljaink eléréséhez szükséges. Tedd a saját magaddal való törődést életed részévé!
Tedd fel magadnak a kérdést, rendszeresen:
Miért vagyok elégedetlen, vagy feszült?
Mikor lazítottam igazán?
Mire van szüksége a testemnek, és mi kell az egészségem fenntartásához?
Képes vagyok-e arra, hogy segítséget kérjek, ha szükségem van rá?
Le tudom-e vezetni negatív érzelmeimet?
Ha hibát követek el, meg tudok-e bocsátani magamnak?
Szoktam-e olyasmit csinálni, ami teljesen kikapcsol, örömet okoz, feltölt, és céltudatossá tesz?
Van olyan dolog a napjaimban, ami lelkileg feltölt?
Ez a te életed!
Ezek a kérdések nem azt a célt szolgálják, hogy bűntudatod legyen, vagy rosszul érezd magad tőlük. Inkább csak segítenek felmérni, hogy jelenleg milyen szinten törődsz önmagaddal.
Tudnod kell, hogy ez a te életed. A döntéseid alkotják, irányítják. Azzal foglalkozol, amivel valóban szeretsz? Belső hangodat követed-e, vagy a külvilágból rád nehezedő nyomásra reagálsz? Foglalkozol magaddal eleget? És ha nem, miért nem?
A megoldások egyike: a jóga
Az önmagunkkal törődés egyik legnemesebb formája a jóga. Kilendít a hétköznapok mókuskerekéből, feloldja a test és elme feszültségeit, segít új megvilágításba helyezni a problémákat, és általa jobb viszonyba kerülhetünk saját magunkkal és környezetünkkel. Nem beszélve arról, hogy a testmozgásnak számtalan jótékony hatása van.
Írta: Juhász Ágnes, Shakti Jógastúdió
