Hírlevél feliratkozás
Ezotéria

Jóslás vagy tanácsadás?

jóslás, elemzés, önismeret

Gyakorló asztrológusként gyakran találom magamat szembe azzal a hiedelemmel, hogy

Szerző

Artemisz Önismereti Műhely
pszichodráma vezető

Gyakorló asztrológusként gyakran találom magamat szembe azzal a hiedelemmel, hogy az asztrológia valami misztikus ködbe burkolt jóslásféle volna. Mindig elhatárolódom attól, hogy én bármit is jósolnék.


Csak az időminőség aktualitásait „fordítom le” és adom át közérthetően a hozzám fordulóknak. Amennyire lehetőségeim engedik, próbálom letisztázni, s emberközelivé tenni az ősi tudományok királynőjét!

A vízöntő kor -melynek hajnalán vagyunk-, meghozza az egyénekben az igényt arra, hogy ismét elővegyék őseik tudását, mely csak látszólagosan áll szemben a racionalizmussal. A Káli júga (Vaskor), melyet most élünk, az Aranykor ellentéte, melyre nosztalgikusan vágyódik minden ember. Abban az időben egészségesen együttműködött a két agyfélteke által fizikálisan is szimbolizált kétféle gondolkodásmód, amely lehetővé tette az intuíció és racionalitás praktikus ötvözését, együttes használatát. A felvilágosodás korával kezdődő, a racionalizmus előretörését hozó történelmi kor, sok technikai vívmánya által megkönnyítette a civilizált ember életét, ugyanakkor sok veszteséggel is járt. A szocialista időkben betetőződött a ráció mindenhatósága, melynek következtében az intuitív oldalunkhoz kapcsolódó ősi tudás nagy része száműzetésbe kényszerült. Csak kevés helyen őrizték, s az arra méltóaknak adták át.


Az ismert természeti törvény alapján, ha valami sokáig elfojtás alatt áll, az az inga-elvnek megfelelően átcsap az ellentétébe, s megjelenik az egyén, de nagyobb távlatokba gondolkodva, az emberiség életében is. Most ezt az időszakot éljük. Mindenféle EZOTÉRIA névvel felcímkézett szellemi irányzat elkezd aktívan megjelenni a hétköznapi élettérben.

Az ezoteros szó görögül annyit jelent: belső. Az ezotéria belső körre utal, ahol a szellemi tudást annak „adtak át”, aki valóban méltóvá vált a beavatódásra. Ezeken a helyeken a neofita (tanítvány) belső önismeretét fejlesztették, önmagához vezették közelebb különböző módszerek segítségével, a hétköznapi munkavégzés, tevékenységek mellett. Ez utóbbi azért volt fontos,
hogy a realitással megtartsa a kapcsolatot és értékelje a fizikai létezést.

A beavatás nem arról szólt, hogy a fülébe súgtak egy titkot, hanem felkészítették arra, hogy önmaga ébredjen rá az ősi igazságokra. Egy mély önismereti munka során önmaga sallangjaitól megszabadulva egyre világosabbá és tisztábbá vált belső lénye, magja (Jung: Selbst); így ő maga ismerte fel, s ettől kezdve aktívan alkalmazta a szellemi törvényeket. Természetesen ez egy hosszú út volt, mely során különböző fokozatokon ment keresztül az egyén, s eközben egyre több olyan belső érzékszervét tudta aktívan használni, mely a tisztább gondolkodást, megértést, empátiát, s a belátást adta meg számára. A mesterek valójában csak segítették ezt a folyamatot!

A vízöntő korban ismét aktív helyet követel magának az intuitív tudás, ezért megáradt folyóként, hordalékával együtt elönt bennünket. A természetes gyógymódokat alkalmazók és hiteles segítők mellett, egyre több „mesterjós”, médium, távgyógyító hirdeti magát. Az élő, valódi mesterek száma minimálisra csökkent, s azt gondolom, őket is csak belső úton lehet megtalálni. Feltehetjük a kérdést, hogy ki a hiteles segítő? Mégis mi adhat támpontot és eligazodást nekünk ebben az áttekinthetetlen világban?

Megpróbálok néhány használható gondolatot összeszedni, mely az én életemben már sokat segített. Természetesen ez az egyéni gondolkodásomat, világlátásomat, s eddigi tapasztalataimat tükrözi!

A hiteles tanácsadó számomra a következőt jelenti:

- Először is ember, s így nem tökéletes, de ezt nem is vallja magáról. Személyét nem burkolja megfoghatatlan utalásokkal misztifikált ködbe. Éli a hétköznapi életet is, nem tartja alantasnak a fizikai világ dolgaival való foglalkozást. Teszi, ami a rendeltetése.
- Alapvetően önmaga problémáit (merthogy neki is vannak!) próbálja megoldani, s nem átall szükség estén ő maga is segítséget kérni. Hiszen abban a kérdésben tud hitelesen segíteni másokat, amit ő már meghaladt, megdolgozott.
- Vallja, hogy egy úton jár, s nem beérkezett, ezért folyamatosan tanul, fejleszti önmagát, dolgozik.
- Aki hozzá segítségért fordul, azt partnernek tekinti, felnőttként kezeli, s nem vállalja át a másik helyett a döntéseket. Soha nem mond olyat, hogy tedd ezt vagy azt! Tanácstalanságát is fel tudja vállalni.
- Ha kételkednek a mondanivalójában, nem sértődik meg, nem távolítja el magától a kételkedőt. El tudja fogadni, hogy mások másként gondolkodnak. Türelmes.
- A saját útjával foglalkozik, s közben nem becsmérel másokat, nem dobál sarat a „konkurenciára”. Saját háza táján söpröget!
- Tanácsadása személyes és egyénre szabott. Nem beszél általánosságokban. Pszichológiai alapismeretekkel rendelkezik. Képes megkülönböztetni, mikor bölcsebb hallgatni, mint az „igazsággal” ártani.
- Tanácsadása útmutatásra, alternatívák felvázolására szorítkozik, de soha nem dönt az ügyfele helyett.
- A hozzá fordulót legalább olyan, de inkább jobb állapotban engedi el, mint ahogyan érkezett!

Ezek alapján azt vallom, hogy egy írásbeli elemzés, amit gyakran ügyes számítógépes program készít, nem hatékony. Hiányzik belőle a lélek, az odafigyelés, hogy arra válaszoljunk, aminek a megdolgozására kész az egyén, figyelve mindenkor a reakcióit, visszajelzéseit.
Mindannyian ösztönösen vágyunk arra a boldog gyermeki állapotra, amikor döntöttek helyettünk, s nem volt rajtunk felelősség, önfeledtem éltük az életünket. A felnőttséggel ezt a privilégiumot elveszítjük. Emberi értelemben én azt az egyént tekintem felnőttnek, aki döntést tud hozni, s ennek mindenkor vállalja a következményeit. Ez a belső érettség nem az éveink számától függ!

Sajnos sok infantilis, lelkében sérült, ezért függésekben biztonságra lelő embertársunk van. Bennük természetes az az igény, hogy valaki mondja meg nekik mit tegyenek, döntsenek helyettük. Ha nem jól sül el a dolog, akkor lehet a másikat vádolni. Kevés a tiszta, valóban áttekinthető dolog az életükben, s bizonytalanságuk miatt ösztönösen vágynak az útmutatásra, melyet kívül keresnek. Ennek az igénynek a „méltó” kiszolgálói a különböző parafenomének, mesterek, jósok, mágusok. Természetesen valami jól csengő névvel és szlogennel! A közeg is kellően misztifikált! Általában félhomály, különféle vallásokhoz kapcsolódó szimbólumokkal, bódító füsttel, gyertyákkal. Esetenként varázsgömb, hogy tényleg úgy érezhessük, varázsvilágba csöppentünk, ahol vágyainkat kiszolgálják, s gyermeki csodavárással várjuk az „isteni útmutatást”.


Ebben a helyzetben hajlamosak vagyunk mindent a saját érdekünknek megfelelően értelmezni. A jósok intuitív módon, ösztönös emberismeretükkel tudják, hogy mit vár az ügyfél a pénzéért. Aminek a jóslatkérőben már gondolati szinten meg van az előképe, azt egy valóban mediális hajlamú ember közvetítheti. Így jól egymásra találnak. Azt vallom, hogy mindennek, ami megjelenik, annak létjogosultsága van! Tehát amíg az egyénekben működik az a vágy, hogy „mondja meg nekem valaki”, addig ennek kiszolgálói is mindig meglesznek.

Markáns a különbség a tanácsadás és jóslás között: míg az előbbi önálló döntésekre képes felnőttként, addig az utóbbi tudatlan gyermekként kezeli a hozzá fordulót. Ebből kifolyólag más-más típusú ember keresi fel az egyiket és másikat. Az egyén személyisége minél érettebb, annál kevésbé van szüksége jósokra, hiszen a felvázolt alternatívák alapján önállóan akar és képes dönteni!

Ahhoz, hogy valaki jóslással "foglalkozzon", a pszichéjének érzékenynek kell lennie, fogékonynak a belső hangokra. Ez nagyon gyakran együtt jár azzal, hogy sérülékenyebbek az átlagnál és sok elfojtott problémát hordoznak önmagukban. Ha nem képesek ezt egy tudatosabb önismereti munkában átdolgozni -mely egy jól felépített pszichoterápia is lehet-, akkor alacsony önértékelésüket sikeresen kompenzálhatják a tanító, a jós, a médium, mint isten közvetlen szószólója szerepében. Ezért nem is hibáztathatjuk őket. A történelemben már sokszor volt rá példa, hogy pszichésen sérült emberek hatalommal kompenzálták önbizalomhiányukat.

A misztikus dolgokkal foglalkozók kezében is hatalom van! Mindig, minden korban félelemmel vegyes tisztelet övezte az ezzel foglalkozókat. S ettől a tisztelettől meg lehet részegülni! Pszichológiai értelemben minden segítő a NAGY szerepébe kerül. Kérdés, kellően éretten tudja-e ezt a helyzetet kezelni. Nem teszi-e felfuvalkodottá az egót, mely emberi gyengeségeihez misztifikált ideológiát gyártva arra apellál, hogy ő már „ezt” is megteheti. Képes-e a „nagy” szerepét csak arra az időre magára ölteni, amíg arra konkrét felkérést kap. Aki a „tudó” szerepébe helyezkedik és itt megreked, az ráfizet. A felfuvalkodottság nem személyiségfejlesztő tényező, az ősi bölcsesség szerint a bukás előjele!

A valódi tanítónak nincs szüksége tanítványokra! Nem láncolja magához rafinált eszközökkel a követőit. A tanítványnak van szüksége mesterre!

Sokszor látjuk azt „segítő szindrómával” megáldott embereknél, hogy mindig csak a más problémáján akarnak segíteni. A sajátjuk mindig ráér majd holnap! Csak ez a holnap soha nem érkezik el. S egyszer –áldott, jóemberként- meglepetten tapasztalhatják, hogy magánéletükben csődöt jelenthetnek. E kéretlen segítségnyújtás kétféle módon történhet. Az egyik, amikor valaki látja a másik nehézségét és jó szándékból avatkozik bele annak életébe, mert meg akarja menteni. S mártír önfeláldozásáért cserébe túlvilági jutalom lebeg a szeme előtt. A másik típus az, aki jósként vagy mágusként bárki felkérésére beleavatkozik mások életébe. Míg az előbbi tudatlanul, addig az utóbbi tudatosan űzi a mágiát!

Hiszem, hogy EGY életbe van jogom aktívan beavatkozni, és az a sajátom! Senkit nincs lehetőségem megváltoztatni, csak magamat! Sok régi bölcs mondás emlékeztet erre bennünket. A mindentudó, a megváltó, a beérkezett szerepe csak az egónknak fontos. Minél sérültebb lélek valaki, annál inkább! Ha valaki nem tud ettől a képzetétől megszabadulni, tegye fel magának a kérdést: Mi volt ez emberiséggel a születése előtt és mi lesz a halála után? Talán átértékelődik a saját, személyes szerepe.

„Józan paraszti ésszel” megáldott emberek számára nyilvánvaló lehet, hogy egy belső családi konfliktust, szeretetlenséget nem lehet néhány mágikus kötéssel vagy oldással kiiktatni az életünkből. Ez a művelet, egyvalamire jó, mégpedig arra, hogy a hiszékeny ember tudatos része még jobban elfojtja a benne gyökerező problémát. Elhiteti magával, hogy ezután minden rendben! A pszichoterápiával foglalkozó ember tudja, hogy a belső problémáink átdolgozása fájdalommal jár és a meghaladás katartikus élményt ad. Ha ki akarjuk iktatni a szembesülés fájdalmát, csak önmagunkat csapjuk be. S a még mélyebben elfojtott probléma tovább fogja nehezíteni az életünket -más arcot öltve-, például betegség formájában.

Amíg valaki azt vallja, és ebben megerősítést is kap, hogy megszállott, vagy rontás van rajta, addig önmagán kívül fogja keresni a megoldást, késleltetve a lélek fejlődését, gyógyulását. Nem tagadom, hogy léteznek mágikus erők, de az olyan egyénhez tudnak csak „kapcsolódni”, aki valamilyen belső problematika miatt fogékony rá. Ezeket felismerve, meghaladva válik védetté az ember, s nem külső „rituálék” által!

Én azt vallom, hogy a segítségnyújtásnak csak akkor van létjogosultsága, ha az egyén erre felkér bennünket. S nem a hozzátartozó! Minden terápia csak akkor lehet sikeres, ha mögötte tudatos elhatározás van a változás irányába. Ennek hiányában még nem jött el az idő a beavatkozásra.
Akkor sem, ha a legjobb jó szándék vezérel is bennünket. Ismerjük a mondást: A pokolba vezető út is, jó szándékkal van kikövezve! Mindenkinek joga van a saját megtapasztalásainak begyűjtéséhez, a saját poklaihoz, még ha időnként ez fájdalommal is jár. Senkitől nem vehetjük el a fejlődés lehetőségét!

Kellő önismerettel nem rendelkező egyén kezében mindenféle szellemi, „mágikus” képesség, eszköz olyan, mintha egy gyermek kezébe veszélyes fegyvert adnánk. Ezt hibás belső beidegződései, személyiségpatológiái, téves küldetéstudata alapján fogja használni. Ezért volt fontos a múltban minden szellemi iskolában, hogy a belső képességek felébresztése csak az önismeret fejlesztésével párhuzamosan történhetett. Erről ma sem feledkezhetünk meg!

Minden tettünk, gondolatunk valójában mágikus cselekedet! A mágia szó erőt jelent, mégpedig előjel nélkül! Mindig az adott cselekedet valódi, belső motivációja dönti el, hogy az a fekete vagy a fehér kategóriába kerül-e. S ez nem azonos azzal, amit kifelé eladunk másoknak jóhiszeműségünkről, segítőkészségünkről. „Gyümölcséről ismerszik meg a fa”, tehát a valódi motiváció –utólag-, az eredményben válik láthatóvá. S minden tettünk gyümölcse visszaszáll ránk! Amibe beleavatkozunk, az a sorsunk részévé válik! Ezért jól nézzük meg, mibe nyúlunk bele!

Még egy nagyon fontos dolog: Minden segítő hivatású embernél alapvetően két dolog határozza meg azt, hogy milyen hatékony. Az egyik a szakmai tudása és tapasztalata, a másik pedig a mindenkori személyiségállapota. Az információ mindig a személyiségének szűrőjén keresztül érkezik meg a segítségkérőhöz! S akinek a belvilága homályos, az a legszebb, legtisztább dolgokat is csak torzítva tudja továbbadni. Aki maga is tele van problémákkal, nehézségekkel a privát életében, az segítségnyújtás közben folyton belegabalyodik a hasonló helyzetekbe. Soha sem attól hiteles segítő valaki, hogy más ezt állítja róla. A mérce a mindenkori önismereti szintje, mely a gyakorlati, hétköznapi életében érhető tetten. Ez nem azt jelenti, hogy soha nincs problémája! Hanem azt, hogy azokon aktívan átdolgozza magát és minden nehezebb élethelyzet után erősebb, érettebb lesz!

Vallom, hogy a szellemi úton járó, hitelességre törekvő embernek még sokkal inkább helyt kell állni a hétköznapi világban, mint a többieknek. Hiszen rendelkezik ehhez megfelelő erőforrásokkal, technikákkal. Méltó útmutatóvá csak így válhat. Az emberélet legszentebb feladata nem más, mint az anyagvilág (a földi valóság) átszellemiesítése. Ez sokféle ösvényen, de mégiscsak egyféle módon történhet. Önmagunk valódi feltárásán keresztül a szellemi törvényeket fokozatosan megismerve, megélni azokat a hétköznapi, emberi mivoltunkban. Mindennapi apró cselekvésünket is át kell, hogy hassa az élet mélységes tisztelete, s az öröm, hogy ennek a munkásai lehetünk. Ekkor már nem azért tartja be valaki a törvényeket, mert kötelező, hanem mert belülről éli azokat. Tudja, hogy minden, amit elindít magától, legyen az jó vagy rossz, visszatér hozzá!

A Tudás fájának gyümölcséből már a Paradicsomban ettünk. De vajon megadjuk-e magunknak az időt arra, hogy a tudásunk bölcsességgé váljon?
Emberi hiszékenységünk vámszedői elfelejtik azt a fontos tényt, hogy minden tanító, vezető és mester a praxison (gyakorlaton) keresztül munkálta ki magát hosszú éveken, évtizedeken keresztül. Ma már bárki -törvényi szabályozás hiányában-, egy gyorstalpaló hétvégi, „megvilágosító” tanfolyam után emberekkel foglalkozhat. Lelke rajta, csak a saját erkölcsi mércéje befolyásolja! Ilyen időket élünk.

A halak jelébe lépett Uránusz ezt a folyamatot erősíti. Az egységtörekvéseket szimbolizáló jelben megjelenő transzcendens erő segíti azokat az embereket a szellemi érésben, akik nem feledkeznek meg árnyék- és belvilágukról. Ugyanakkor erős indíttatást ad a menekülőben levőknek a még teljesebb függések, kaotikus állapotok kialakításához, mely könnyen elmezavarhoz vezethet.

Mindenkitől lehet tanulni, csak ébernek kell lenni. Ha valakit hitelesnek találunk az életünkben és többször útmutatásért folyamodunk hozzá, akkor se feledjük el azt a tényt, hogy azért, mert az egyik mondatát igaznak véljük, még nem biztos, hogy a másik mondata is automatikusan igaz lesz. Józanságunkat nem kell feladnunk. A vakhitet csak áltanítók, önjelölt mesterek követelnek meg híveiktől. S módszeresen leépítik azokat, akik mögélátnak álarcának. Természetesen szellemi, ködös és homályos okokra hivatkozva! Utalva „tisztánlátásukkal” megkapott információkra, melyekkel megfélemlítik s kizárással fenyegetik meg a kétkedőket.

A tudattalannal való kapcsolat öntudatlan igényét fejezi ki az egyén, amikor olyan segítőkhöz fordul, akik a lélek dolgaival foglalkoznak. Kevesen ismerik fel, hogy közvetítők nélkül is megtalálhatják a helyes kapcsolatot saját mélységeikkel. A Jung által bevezetett fogalom, az archetípusok /ősképek/ megtalálhatók minden vallás gyökerében, de az ősi szellemi tudományokban is. Gondolok itt az asztrológiára, a numerológiára, ji-kingre, tarot kártyára. Ezeket a rendszereket nem kell túl misztifikálni. A misztifikálás mindig eltávolít! Olyan mázzal önti le ezeket az ősi módszereket, mintha azok csak kiváltságos kevesek számára lennének elérhetőek.

Az intuitív oldalunk várakozik! A lélek nyelve nyitott, hogy értő fülekre találjon bennünk. Ébresszük hát fel az emlékezésen keresztül a mindannyiunkban benne rejlő ősi tudást! A mai kor megköveteli, hogy egyre inkább hétköznapjaink részévé tegyük ezeket a módszereket. Kellő tisztelettel bánva velük, önnön mélységeinkbe vezethetnek el. A lélek szimbólumok útján próbál kapcsolatba kerülni tudatos részünkkel. S a szimbólumok megértésében segítségünkre lehet az ősi tudás! Tudatosan alkalmazva, megtanulva egy-egy ilyen ősi gyökerekkel rendelkező módszert, hatékony segítséget kaphatunk életünk vezetésében.

Ne feledjük, az ezotéria nem egyenlő az önismerettel! Azoknak a szellemi úton járó embereknek, akik felvállalnak valamilyen tanácsadó szerepet, tudniuk kell, hogy a saját életükbe rendelkeznek a legkevesebb belelátással. Önmagukkal kapcsolatosan az erős szubjektív bevonódás miatt, lényegesen nehezebb konkrét dolgokat előre megvilágítani.
Önmagukra van a legkevesebb rálátásuk! Éppen ezért fontos számunkra is a mindenkori éberség, s az önismereti út folyamata. Vallom, hogy ez nem csak pár év az életünkből, s néhány tanfolyam, mely után már „készen” vagyunk. Aki így gondolkodik, az az önhittség csapdájába kerül, s átveri saját magát. Az önismeret életprogram, melyen haladva egyre gazdagabbá válunk belsőleg.
Minden ember fejlődni születik! S amíg nem születünk Jézusnak, Buddhának, Krisnának, Mohamednek, addig önmagunkat kell tökéletesítenünk. Még akkor is, ha a sors kegyelméből már utat mutathatunk másoknak.

Tegyük tisztába a dolgokat! A homály helyett fényt, világosságot teremtsünk! Egyre tisztább belső fényünkkel tudunk csak segítségére lenni a ma még homályban tapogatózóknak! S egyre többen vannak az ébredezők. Nem mindegy, hogy merre vezetjük őket. A homály, a tudatlanságban tartás, a kábulatot, tisztázatlanságot növeli, mely csalódáshoz, kiábránduláshoz vezet. Ezzel együtt elutasításra kerülhet az is, ami a továbblépést szolgálhatja. Az emberiség életében eljött a mélypont. Megfordulásra van szükség. Külső-belső poklainkat egy módon tudjuk megváltani: Azzal, ha a százszor letagadott, megalázott, kitagadott árnyékunkat végre „rehabilitáljuk”, s vele ismét megtanulunk együttműködni. Ebben a folyamatban biztosan számíthatunk az utánunk következő generációk segítségére!

Életünk folyamán mindannyian kerülünk nehéz döntési helyzetekbe. Ilyenkor hasznos segítség lehet számunkra egy hiteles tanácsadás, mely ma is csak azt a célt szolgálhatja, amire a Delphoi Jósda ismert felirata figyelmeztet bennünket:

                                                                         ISMERD MEG ÖNMAGAD!
                                                                           (GNÓTHI SZEAUTON!)


Írta: Oláhné Mednyánszki Krisztina

 



Kapcsolódó információk

Cikkek

A fehér hullám ötödik, magenta napja
A Remete Olajzöld útja
Vörös hullám, Narancs nap
Sárga hullám második, Narancs napja
Szinkronárium

       

Események

Cigánykártya tanfolyam
Tarot tanfolyam
Pszicho-asztrológiai tanácsadó képzés
Pszichológia és Önismeret - Miskolc
NIA: harcművészet, öngyógyítás, tánc... ÚT ÖNMAGADHOZ

Szakértők

Simonné Gaál Katalin
asztrológus

Termékek

 
  HIRDETÉS

 
 

   Regisztráció szakértőknek



Szakértői bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó


Elfelejtett jelszó
Regisztráció

 
  HIRDETÉS

 
 

Kiemelt partnerek - Ha információra vágysz...





 
  HIRDETÉS

 
 

Címkék

  HÍD Program HÍD Egészségkártya

 

 

Rólunk        GY.I.K.       Felhasználói feltételek       Impresszum        Kapcsolat        Médiaajánlat        RSS