A himalájai jóga tradíción belül volt egy férfi. A neve Ananta. Ő már nagyon fiatalon szvámi akart lenni. Ez annyit tesz, hogy „lemondott”. Lemondott a vagyonról, feleségről, lemondott minden kötődéséről, csak a jógának akart élni. A mestere azonban azt mondta neki, meg kell házasodnia, dolgoznia kell, családot kell alapítania, mert bárki csak azután tud lemondani valamiről, ha már megtapasztalta. Egyébként a lemondás nem vezet sehová! Ha én úgy vonulok el a világtól, hogy még kötődöm, vonzódom hozzá, az szenvedést okoz, és az nem megfelelő út!

 

A vágyainkat meg kell tapasztalni, ki kell élni, a szvámiráma tanítója mindent megadott neki, amit kért. Miután megtapasztalta, hogy ettől nem lett boldogabb, nem lett békésebb, rájött, hogy az igazi értékeket saját magában kell keresnie. Ez egy hosszú folyamat. Az elménkben, az érzelmeinken, a megszokásainkon, a mindennapjaink során rengeteg szennyezőanyag halmozódik fel bennünk. Stressz, feszültség, harag, irigység, minden, amit egyszer gondoltunk, tettünk, éreztünk, szagoltunk, mind megmarad. Ezzel egyszer szembesülni kell.

Az elme gyémántjai
Az elmében ugyanakkor gyémántok is vannak, de előbányászni ezeket nem egy könnyű dolog. Ehhez szolgál eszközül a meditáció, viszont, amikor elcsendesedünk, befelé fordulunk, felkavarodik a sok leülepedett szennyeződés. „Belenyúlunk” az elménkbe, kihúzzuk a kezünket, látjuk, hogy ilyen és olyan konfliktusok, érzelmi hullámzások tapadtak hozzá. Olyan dolgokkal szembesülünk, melyekkel nem igazán szeretünk szembesülni.

 

Ezért öt perc múlva abbahagyjuk. Aztán a nap huszonhárom óra ötvenöt perce alatt ismét szórjuk bele a szennyeződéseket. A feszültséget, a ragaszkodást, a függéseket, a félelmet. Másnap megint leülünk öt percre, megint megpróbáljuk előbányászni a gyémántokat, a nyugodtságot, a harmóniát, békét, de megint csak azt szennyeződéseket találjuk. Ez tehát egy hosszú türelemjáték, de megéri.
A jóga nem beszűkülés, hanem kiteljesedés.

Kérdés, ha valaki beemeli a jógát az életébe, mit tehet azért, hogy kitartson mellette? Az a legfontosabb, hogy örömmel csinálja! Amit kényszeredetten, koloncként élünk meg, az soha nem hozza meg az eredményt. Lazán, könnyedén, nyugodtan gyakoroljunk. A relaxációs gyakorlatok nagyon meg tudják hozni az ember kedvét mindehhez! Ha tudunk egy nap akár tíz percet szánni arra, hogy lazítsunk, az izmainkat, a légzésünket, az arcunkat ellazítsuk, ez a fizikai szintre is ki fog vetülni.

 

Olyan gyakorlatot válasszunk, ahol tényleg el tudunk lazulni, és nem kényszernek, teljesítmények, versenynek fogjuk fel a jógát, hanem egyfajta lehetőségnek, hogy jobban megismerjük a testünket, légzésünket, belső érzeteinket. Ez lenne a cél. A jógatanuláshoz fontos a másik ember, egy érzés, mely sugárzik az oktatóból vagy abból az élményből, hogy többen vagyunk. A jógában fontosak az ászanák, vagyis a különböző testhelyzetek, a légző gyakorlatok. De nagyon sok olyan gyakorlat van, ami a mindennapi élet harmonizálására, rendbe tételére nyújt lehetőséget.

 

A jóga az nem valami köldöknézegetés, nem ér semmit, ha önzőbb leszek tőle, és elfordulok a világtól. A jóga nem beszűkülés, hanem kiteljesedés. A jóga nem önzőség, hanem önzetlenség. Ha valaki önzőbbé válik a jóga által, igazából nem jógázik jól.