Az élsportolók esetében sem jobb azonban a helyzet, hiszen megtanulnak egy technikát, majd kitartó gyakorlás hatására bevésik, eközben erőltetés és más egészségügyi hatások érik őket.
Az általunk képviselt mozgásrendszerben a tudatra hatunk, újrastrukturáljuk az agyban kialakult idegkapcsolatokat, ahogyan az a kisgyermekkorban történik.

Hogyan lehet a mozgást felnőttkorban fejleszteni?
Nézzük a testarányokat, a mozgás szinkronicitását, és az egyensúly kérdését!
Leonardo híres grafikáját mindenki ismeri, melyet az emberi test arányainak tanulmányozása céljából készített. Ennek megtapasztalása történik a gyakorlás során, ez az egyik legfontosabb dolog, mert ebből építkezünk. Ha valami nem arányos, akkor ellentmond a gravitáció törvényének, felborul az egyensúly, a feszítő és hajlító izmok nem egyenlő mértékben lesznek megterhelve.

A gravitációs tengely a testen belül kell, így vagyunk képesek megtartani testünk egyensúlyát. Érdekes esettanulmány lehet a részeg ember mozgása. A teste teljesen laza, elhúzza fejet, a lábat pedig utánaengedi. A láb automatikusan követi ezt a tengelyt, és ezért nem esik el a részeg ember a dülöngélés ellenére sem, ha sík talajon halad.

A mozgás rendszer úgy harmonikus, ha a végtagok és a törzs mozgása között szinkron van. Ez azt jelenti, hogy minden mozog valamelyest, arányosan, de semmi nem túlzásban. A szervezett mozgás esetében a kar mozgása csupán a test mozgásának a követője, kiegészítője Azonban a felnőttek mozgására nem ez jellemző, ha megfigyeljük, a karral dolgozunk a legtöbbet. Amikor nem tudunk kontrollálni, rengeteg felesleges izommozgást végzünk, ez terheli az izmokat és az izületeket, a mozgást erőltetettnek érezzük. Ha a mozgás harmonikus, az pihenteti a szemet, valódi esztétikai élményt nyújt. A kisgyerekek mozgásában ez még jelen van.

Hogyan lehet visszaállítani, visszatanulni ezt a harmóniát?
A faállás segítségével, például.
A faállás első fontos eleme, hogy a helyes gerinctartást felvegyük. Ehhez a legjobb módszer, ha azt képzeljük, marionett bábúk vagyunk, a fejünk búbjánál felfüggesztve. A vállak nem lógnak előre, a nyak izmai lazák.

Ha a faálláson dolgozunk, mindig elfelezzük a test mozgásait. Amikor a kart felemelem, egy köríven mozgatom a test mellett. Az emelés vállmagasságig történik. Aztán nyitjuk oldalra, optimális esetben a kar teljes hosszának a feléig. Közben képekkel dolgozunk, és egy hatalmas gömböt képzelünk a karjainkba.

A faállás következő eleme, amikor ebben a tartásban „leülünk” vagyis kissé behajlítjuk a térdet, és leengedjük a csípőt.
Ha a vállizület a helyén van, akkor a hátizomzat kapcsolódik a karhoz. Ha a vállizület hátraesik, ez a kapcsolat megszűnik. Az egység megtalálása és megőrzése a harmónia megtapasztalásához vezet.