Kérdezte is a gyermek: Hó nélkül hogyan siklott idáig a szánkója? Mire én tömören: A levegőben. A csodatévő már csak ilyen! Ők odafönt járnak, mi meg idelent… És ha néhanapján közénk jönnek, akkor az: ÜNNEP.

Most is az égtől várjuk a segítséget: Lesz-e fehér karácsony? Lesz-e hó? Lesz-e pénzünk erre meg arra? Meg tudjuk-e vásárolni, amire vágyunk? És az ünnepek után mi lesz velünk? Lesz?

Egy ember rossz helyen parkolt le advent vasárnapján a belvárosban, mire a vásárlásból hazaérkező lakók nem tudtak a garázshoz behajtani. Az utca teljes hosszában bedugult, és türelmetlen, ordítozó emberek cipekedtek hatalmas szatyrokkal, autóikból kikényszerülve.

Egy gyerek sírt, két férfi lökdösődött, egy nő káromkodva próbálta kipiszkálni a kocsi alá gurult parfümös sprayt.
Ekkor egy adventi angyalka szállt át felettünk, aki azért jött, hogy kikémlelje: Mit szeretnénk karácsonyra ajándékba kapni. Most kellene Őt gyorsan megkérdezni: Mondd, angyalka! Lesz?

Hozzá kiáltani: Lesz? Angyalka? Lesz?
A hangját, ha szólana sem lehetne meghallani, akkora az utcán a nyüzsgés meg az átkozódás. De a választ hitünk adja meg: Lesz!

Lesz karácsony! Mert a fényre a sötétben van a legnagyobb szükségünk! A Magocska már ott pihen Mária szülői szíve alatt, s minden magocska örök misztériuma: a születés – halál - feltámadás szent titka. (Mert az elvetett magnak mindig meg kell halnia ahhoz, hogy új életet hozzon létre, s így megsokszorozódhasson a világban.)

A jászolban már bőgnek a marhák és a szamarak, bégetnek a birkák, és ha eszük lenne, akkor sem tudnák felfogni, hogy hamarosan isteni vendégük érkezik. A három Máguskirály már úton van a betlehemi istálló felé, mert Isten fia, a Messiás, oda a szénába, az állatok közé fog megszületni a szent estén. Az év „legsötétebb” napján, mert éppen karácsonykor a legrövidebb a nappal, leggyengébb a fény ereje. Az egész teremtett világ a megváltásra vár…

A megváltás almája:
Kézművesként, ex-butiktulajdonosként jól tudom hogy a karácsonyi vásár az év legnagyobb üzlete. Sokszor egész tavaszig az ünnepi bevételből finanszíroztuk a januárban bekövetkező kereskedelmi visszaesést. Az emberek ilyenkor erőn felül kiköltekeznek, ajándéktárgyakra is ilyenkor költenek a legtöbbet.

Mégis… Valahogy soha nem sikerült a munkára pusztán az anyagi haszon reményében „rágerjedem”. Nehezen, küszködve készültek a tárgyak. A lázas üzleti tevékenykedés és az adventi várakozás feszült csöndje közötti ellentmondást nem sikerült önmagamban föloldani. És ahogy az elmúlt években, úgy most sem készítettem a karácsonyi piacra semmit!!!

Jobb híján gyűjtögettem a fát a domboldalon a kertem végében, amikor megcsúsztam és a vállamon cipelt rönkkel együtt lerogytam a sárba. Önkéntelenül káromkodik ilyenkor az ember, de most felnéztem az égre, és így szóltam: Ezt most vedd le rólam, Istenem!
Aztán szaporán felnyargaltam a töltésen és a jó hírrel sietve a konyhába toppantam: Meg van! Újra fogok karácsonyra készíteni! Alma! Alma mécses! Ott, ahol Ádám beleharapott, ott fogom a fényt belerakni! A Jézuska meg a magja! – soroltam boldogan Mónikának, a feleségemnek.

Aztán gyorsan telefonáltam a mesteremnek, hogy szeretném vele a „témát” megosztani. Hétfőn már az öreg szobrásszal válogattuk az almát a Búza téri piacon, és az árus sehogyan sem értette, hogy miért kell néhány szem alma miatt az egész árukészletét „végigtaperolni”.

Kilenc szem almát választottam: jonagold, idared és mucsu – fajtákat.
Ezeket formáztuk le a műteremben. Két kupica közben töviről-hegyire „megrágtuk” az alma titkát, és váltottuk a világot, mint rendesen… Az aprócska szobor – mert, hogy az! – szimbólum-rendszere  a messiás csillag felvésésével vált teljessé: „A megromlott világ orvosa ő, amit a bűnbeesés almája elrontott, azt a megváltó almája teheti jóvá: Jézus, az örök életet jelentő aranyalma.” /népi bölcsesség/

Az almamécses üzenete:
Az almamécses is agyagból, a föld sarából készül, miként az első ember: Ádám. A száraz rögöt vízzel oldom, hogy formázható legyen. A kész formát a kemence tűzében, kristályos izzásban égetem, hogy örök kővé változzék. Arannyal festem meg az almát, s ezzel kész a munka. Titkos alkímiánk akkor lesz teljessé, ha az ünnepen megtörténik a varázs, felragyog a fény és a lelkünk aranyba öltözik.

Az ünnepi asztalra kerülő alma épsége, a maga teljességével a teremtett világ bűntelenségre utal. Az én almamécsesem egyik oldalán ott a „bűnjel”, a hiányzó rész a paradicsom almájából. Ezt harapta ki Ádám a bűnbeeséskor, az „ádámcsutkát” azóta se bírtuk lenyelni. Ki-ki saját torkán is kitapinthatja! Nos! A mécsest itt, a harapás helyén helyezzük be az aranyalma közepébe. Aztán meggyújtjuk a lángot, amely a Világ Fényét jelképezi, a megszülető Krisztust.

Az aranyalma közepében fellobban a láng, a fénylő magocska, s ez átragyog a betlehemi csillagon, amely az alma „kiharapott” részével szemben, a felület másik oldalán áttört minta. A hatágú csillag a Messiás jelképe. Idézzem újra: „A megromlott világ orvosa ő, amit a bűnbeesés almája elrontott, azt a megváltó almája teheti jóvá: Jézus, az örök életet jelentő aranyalma.”

Ezt készítettem karácsonyra, amit végre boldogan, őszinte szívvel tudok kínálni. Még a kemence előtt sorakoznak, de advent utolsó vasárnapjára ígérem, elkészül a portékám! Ajánlom szeretettel mindenkinek! Boldog karácsonyt Emberek!