Annyiszor tapasztaltam már, hogy nem érdemes magunkat előre lebeszélni bizonyos dolgokról...
Megbolondultál, ilyen öregen? Kérdezi okos kis agyunk! Úgy szeretnék gyönyörűen rajzolni! Te, te, aki olyan kétbalkezes vagy, hogy nem tudod, melyiket nyújtsd, amikor kezet ráznál valakivel, vihog odabent a kisördög. Sziklamászás, síelés, kötés, horgolás… sorolhatnánk. Hányszor nem kezdtünk bele valamibe, mert úgy gondoltuk, nem lesz tökéletes, nem fog sikerülni, ügyetlenek leszünk. Pedig a dolgok lényege nem a tökéletesség, hanem az öröm.
Zomborszkiné Hován Tünde vagyok. Szülési szabadságomat töltöttem, amikor megörököltem édesanyám varrógépét. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ott áll a gép a sarokban dolog nélkül. Állandóan varrásra ösztönzött.
Nekiláttam, kezdetben kicsit ügyetlenül, de aztán egyre könnyedebben és gyorsabban kerültek ki a kezem alól a különböző gyermekholmik a foltvarrás technikájával.
Egyáltalán nem tudtam varrni, és ma is azt mondom, a foltvarrás nem a varrónői tudásunkon alapszik. Aki tud egyenesen varrni a géppel, már hozzá is kezdhet. De kézzel is remek darabokat tudunk készíteni.
A foltvarráshoz inkább ízlés, a megfelelő színek kiválasztása, precíz, pontos tervezés és kivitelezés, no és türelem szükséges.
Elkezdtem, aztán egyre inkább belemerültem, s ma már el sem tudom képzelni az életemet a foltvarrás nélkül. Elsősorban a gyerekek számára készítek takarókat, faliképeket, falvédőket, apró kis kiegészítő díszeket, használati tárgyakat. A pasztellszínek, a kedves idilli mesevilág az én birodalmam.
Egyre többen kérnek a környezetemben, hogy számukra is készítsek dolgokat. Szívesen megteszem. A személyes kapcsolatok, a közös tervezés, az elkészült darabok okozta kellemes érzések tovább hatványozzák a munka során átélt örömöt bennem!
