Próbálom megfejteni a pilates torna titkát! Nem hajtom szét magam, mégis folyamatosan nőiesebbé válik a testem.
Nincs fürdőszoba mérlegem. Nincs is rá szükségem. Igazán nem a kilók száma érdekel. Elég, ha ráteszem a pocakomra a kezem, és már érzem is az alatta domborodó „anyag” sűrűségéből, állagából, nagyságából, hogy mi is a helyzet.
Profi vagyok, hiszen amióta az eszemet tudom, gyakorlom a mórszert, mivel mindig igyekeztem annál csinosabbá válni, mint, amilyen éppen voltam.
Mostanában elégedett vagyok a „kézrátétes technika” alkalmazását követően. Hasam tekintélyes mennyiségben apadt. De olyan jó lenne az eredményt még vonzóbbá tenni!
Kellene valami alakformálás, de én idegenkedem az aerobiktól. Nem szeretek parancsszóra mozogni, nem szeretek hosszú koreográfiákat megtanulni... Valami bensőségesebbre vágyom. Legyen a jóga!? Nem! Annál kicsit intenzívebb kellene…
Ezeken morfondírozva egyre gyakrabban „jött velem szembe” a pilates torna. Hol itt, hol ott „ütköztem bele”. Egy idő után úgy döntöttem, nem térek ki előle.
Nem bántam meg!
Az üvöltő dübörgés helyett nyugtató, meditatív zene szól. Nincsenek parancsok, csupán kedves utasítások, tanácsok, figyelmeztetések. Egyszerre végezzük a gyakorlatokat, de valahogy mégis megőrizhetem a magam külön kis világát.
Leginkább a földön dolgozunk, háton, hanyatt, oldalt fekve. Szuper! Apró mozdulatok végzünk, nem lendületből, inkább erőből. És valahogy épp mindig a „szentségelés” és a „fogcsikorgatás” előtt hagyjuk abba a gyakorlatokat. Vagyis mindent végig bírok csinálni, nem érzem magam „kakamatyinak”.
Nem érzem, hogy mindjárt szétszakadok, pedig az izmaim kellőképpen megterhelődnek, a víz csatakokban ömlik rólam néhány perc után.
Furfangosan ki van ez találva! De aminek legjobban örülök, hogy néhány alkalom után a „kézrátétes ellenőrzés” határozott fejlődést mutatott a pocak feszességét illetően. A nadrágok szárai határozottan távolabb kerültek a combomtól és a fenekemtől. S a karjaim körvonala is sokkal szimpatikusabb a tükörből szemlélve.
Próbálom megfejteni a pilates torna titkát! Nem hajtom szét magam, mégis elfáradok, nem szenvedek, mégis izzadok, nem kínlódok, mégis folyamatosan nőiesebbé válik a testem.
Ja! Elfelejtettem! Van egy jellegzetes tartás, mely minden gyakorlat végzése közben érvényes. „Fenék behúz, („tartod a kúpot”!) köldök, erőközpont bekapcsol…”
Csak nem ebben van a titok? Nem tudom! Minden esetre azon kapom magam, hogy egyre gyakrabban előfordul, a pilates-tartás szerint rendezem a testemet! Mármint napközben!
Szóval, dicsőség neked, óh pilates!
