A fitoterápia alapja az, hogy a növények belső anyagainak gyógyszertani hatásuk van és a különböző betegségeknél megelőző, enyhítő vagy gyógyító hatásuk lehet. A növények belső anyagát és nem „a viselkedését” vagy „a lelkét” (lásd anthropozofia, Bach féle virágterápia) tekintik a gyógyszertani hatás hatóanyagának. A fitoterápia keretében rendszerint növényi kivonatokat vagy növényi kivonatok kombinációját használják cseppek, tabletták, kapszulák, kúpok, kenőcsök, borogatások vagy teák formájában.
Még ma is használnak növényi készítményeket különféle területeken és kultúrákban gyógykezelés céljára: a népi gyógyításban a középkorban létrehozott Hildegard von Bingen féle gyógyításban, az orvostudományban tiszta anyagok és növényi eredetű gyógyszerek formájában, a homeopátiában, az antropozófia területén és az aromaterápiáknál.
A növényi anyagok a következő formákban kerülnek felhasználásra: élelmiszerek, teák, szirupok, ampullák, illatos kivonatok, borogatások, kenőcsök, tinktúrák, injekciók és tabletták/kapszulák. Az alkalmazások részben saját kezűleg történő gyógyításra adnak lehetőséget, míg bizonyos formákban kizárólag orvosok és arra jogosult szakemberek által
kerülhetnek csak beadásra ill. adagolásra.
Az alkotóelemeket ma már tudományos módszerekkel elemzik ill. ellenőrzik azok hatását. A kutatások megállapítják, hogy a kivonatok, vagyis bizonyos gyógynövények egyes alkotórészei, megközelítően sem fejtik ki azt a hatást, amelyet a gyógynövény egészében nyújt. Ezért a klasszikus fitoterápiában a teljes növényt alkalmazzák gyógyító szerként.
A kémiai gyógyszerekkel ellentétben a növényi gyógyszerek gyógyhatásai nem érezhetők
azonnal, hanem csak napok vagy hetek múlva.
A növényi gyógyszerekre is igaz azonban az, hogy minden hatásos gyógyszernek van mellékhatása is. A gyógynövények, hatásukat tekintve, lehetnek erős vagy gyenge hatásúak. Az „erős” hatású gyógynövényeket nagyon pontosan kell adagolni, ugyanis túlzott mennyiségben mérgezőek vagy akár halálosak is lehetnek. A „gyenge” hatású gyógynövények viszont közel sem „hatástalanok”. Mérgező hatásuk ugyan nincsen, de túlzott mennyiségű használatuk következtében elviselhetetlenné válhatnak vagy anyagcserezavarokhoz vezethetnek. Így pl. a túl sok csalántea káliumhiányt idézhet elő.
Ez azt jelenti, hogy fogyasztás előtt minden alkalommal alaposan el kell olvasni a használati utasítást és tisztázni kell a kölcsönhatást más gyógyszerekkel.
Forrás: www.naturstart.hu
